Jó Nagy Árpit kívánok!

- Apa, mondj egy viccet!

A kérés rádöbbentett, hogy rendkívül kevés viccre emlékszem az elmúlt évekből, és azok jelentős része is vagy nagyon szar, vagy érthetetlen egy ötéves számára. Volt egy teljesen poén nélküli Móricka-vicc, amit annak idején az óvodában hangosan hahotázva meséltünk egymásnak, előadtam azt, mérsékelt sikerrel.

Aztán elmondtam egy "füves cigit szív a róka" viccet, ami valamivel már jobb fogadtatásra talált. A "tudod, mit, bohóc?" vicc egy kicsit hosszadalmas volt neki (mint a legtöbb embernek), úgyhogy végül egyetlen ütőkártyám maradt a kadét számára.

- Mondd el gyorsan és sokszor egymás után, hogy "Nagy Árpi"!

Elmondta.

- Gyorsabban mondd!

Bizonytalan mosollyal elkezdte gyorsabban mondani, mire én boldogan felnevettem (hiába, kifinomult ember vagyok), és ő is hahotázni kezdett, végül már úgy röhögtünk, hogy visszhangzott tőle a szoba. Ezután a könnyeit törölgetve megkérdezte:

- De ez mit jelent?

- Hát... Pinagyár. - mondtam döbbenten.

- De az mi?

- Ööö... Pina-gyár, érted?

Megint hangosan nevettünk pár percig.

- De az mi? Mit mondok most? - vetette fel ismét a kadét a kiábrándító kérdést.

- Nem érted? Egy, izé, puncikat készítő üzem. Mint ahogy az autógyár, ugye, autókat gyárt, úgy a pinagyár... Szóval azt.

- Ja, ááá, hahaha - és gurgulázva kacagott. Elégedetten nevettem én is.

- De hogyhogy pinagyár? Mi ebben a vicc?

- Tudod, mi az a punci? - kérdeztem vissza most már enyhén sértetten. Minek jár óvodába ez a gyerek? Minek néz tévét? Minek veszünk neki könyvet?

- Persze.

- Hát, ahogy mondogatod, hogy Nagy Árpi, Nagy Árpi, lassan már azt mondod, hogy pinagyár, mert megváltozik a szavak ritmusa, és valahogy a pinagyár lesz hangsúlyos, tehát Nagy Árpi helyett már egy puncikészítő gyárról van szó, és ez benne a vicc. Érted? - magyaráztam minden leleményességemet latba vetve.

- Aha - mondta a kadét, aztán komolyan rám nézett, és szigorúan hozzátette.

- Hát ez egy faszkalapság.

Őrjöngő Farkas