Amikor kibontottuk a Chocolate fix nevű logikai játékot, a kétéves abban a pillanatban rárepült a csokidesszertre, és csalódottan méltatlankodott, amikor kiderült, hogy az édességnek látszó tárgy valójában műanyagból van.
Egy darabig még próbálkozott az ehetőre megtévesztésig hasonlító „bonbonokkal”, hátha mégis igazi az egyik, majd némi pakolászást követően visszament inkább a saját kirakójához.
Ekkor vettük elő a játékhoz tartozó füzetet, amelyből elolvastuk a játékleírást: „A sarki édességbolt tulajdonosa nyaralni ment, és rád bízta az üzletét. A te feladatod, hogy teljesítsd a különleges megrendeléseket, és összeállítsd az egyedi bonbongyűjteményeket a türelmetlen vevőknek. A tulaj csupán hiányos utasításokat hagyott hátra, így a többit neked kell kitalálnod, hogy a kényes megrendelők kívánságainak megfelelő elrendezésű csokibonbon-dobozokat állíts össze. A játék célja: a feladványlapokon lévő utasítások alapján találd ki a 9 csokibonbon helyes elrendezését a dobozban.
A játék 3 db „puncsos” (rózsaszín), 3 db „tejcsokis” (világosbarna) és 3 db „étcsokis” (sötétbarna) bonbont tartalmaz, egy színből háromféle forma van: kör, háromszög és négyszög (felülnézetből). Tartozék még a bonbontálca, egy 40 feladatot tartalmazó feladványfüzet, és aminek nagyon örültem, egy kis utazózsák is, amelyben könnyen és egyszerűen magunkkal vihetjük a készletet utazáskor, anélkül, hogy szétszóródna minden a kocsiban.
A feladatok négy nehézségi osztályba vannak sorolva a könnyűtől a nagyon nehézig. A játék előtt ki kell üríteni a tálcát, majd kiválasztani egy feladatot a spirálfüzetben lévő feladványok közül, melyeken három típusú utasítás van: egy konkrét bonbon helye (forma, szín megjelöléssel), egy bizonyos formájú bonbon helye (ekkor a színt nem adják meg), és egy bizonyos színű bonbon helye, ekkor a forma nem látszik. Minden utasításon a csokistálca egy része látható, egyes utasítások a tálca egy meghatározott helyét mutatják. Van, hogy több ábra információit kell egymással kombinálni ahhoz, hogy kitaláljuk egy adott bonbon helyét. Ha már néhány bonbont elhelyeztünk a tálcán, a többi helyet
logikusan ki tudjuk következtetni. Ha mind a kilenc bonbont elhelyeztük a tálcán, a feladatlap hátoldalán található ábra segítségével ellenőrizhetjük, hogy jó-e a megoldásunk.
Nekünk nagyon sokat segített ez a játék, mert ekkor tudatosodott bennem, hogy a kilencéves lányomnak gondjai vannak a térbeli tájékozódással. (Ezt a fejlesztő pedagógus is megerősítette, és további játékra biztatott.) Ez a játék ugyanis pont a térbeli tájékozódást fejleszti, illetve a differenciálást, a logikai gondolkodást, a kombinációs készséget és a problémamegoldást is. Lányom esetében a kitartást is, ugyanis már a második feladatlapnál elakadt, és nehezen tudta csak összeállítani a bonbontálcát a megadott utasítások szerint. Ekkor akart felállni és otthagyni a játékot, ezért leültem mellé segíteni. A sikerélmények most neki nagyon fontosak, ezért nem léptünk túl a kezdő szinten. Csak én próbálkoztam később egyedül a nehezebb feladványokkal, és nagyon jó kis agytorna volt ez felnőttként is. Bízom benne, ha sokat gyakorolunk, a gyerek is könnyen meg fogja tudni oldani a nehezebb feladatokat is.
Játék közben a kétéves vissza-visszatért az asztalhoz, hátha valamilyen csoda folytán ehetővé váltak a bonbonok, de ismét csalódottan kullogott el. A biztonság kedvéért azért suttyomban lenyúlt egy sötétbarna kör alakú bonbont, és kergethettük a konyháig, amíg visszaadta.
A játék nyolcéves kortól ajánlott.
Tünde
A tesztjátékot a Magic-Boxtól, a gondolkodtató játékok boltjától kaptuk.
