Játékteszt: A vén szamár kis teherautókkal játszik

Sajnos a Trükkös tehernek (Trucky 3) mégis ez lett a sorsa, bár a dolog, majd a jobb körülmények közt megismételt teszt érdekes eredményeket hozott. Például hogyha valamire „Master” fokozat van írva, akkor negyvenen-ötvenen túli vén szamarak is elkezdenek pakolászni térbeli geometriai alakzatokat párcentis, fa-műanyag autócskák rakterébe.

Első látásra ugyanis ennyi látszik: három kicsi autó, fa az alja-eleje, műanyag (átlátszó) a raktere, a rakterek eltérő alakúak, ebbe kell a fura alakú rakományokat úgy beletenni, hogy a felső vagy hátsó peremnél a dolgok semmiképp ne lógjanak ki – a feladatot amúgy gyakorlásra ajánlanám a sok lököttnek, akik méretes IFA-kkal úgy rohangálnak az M5-ösön, hogy elöl-hátul-felül-oldalt fityeg belőlük valami, ami időnként nem átall az úttestre potyogni.

A játékhoz mellékelt színes füzetben kezdő, haladó, szakértő, mester (starter, junior, expert, master) fokozatú feladatok vannak. Először csak egy teherautót kell megpakolni a lapon szereplő elemekkel (úgy, hogy semmi se lógjon ki), az Expert kettővel, a Master kettővel vagy hárommal dolgozik egyszerre. Csak egy megoldás létezik, ami a lap másik oldalán megnézhető. Négyéves kortól ajánlják a Kezdő feladatotkat, és hét éven felülieknek a legnehezebbeket. Összesen 48 feladatot tartalmaz a füzet.

A majdnemkétéves nyilvánvalóan zöld a feladatra, vidáman berreg persze a szájával, gurigázza az autócskákat, és élvezettel pakolja be, majd borogatja ki a színes elemeket, de nem is vártam tőle sokkal többet. A formabedobós-lukasba is mostanában jutott a rendőrvicc kisebb csoportjának eredményeiig (aki nem ismeri, ezeréves vicc: a formabedobóval tesztelt állomány 10 százaléka nagyon intelligens, a maradék pedig nagyon erős), tehát a kockát a kocka alakú lukba dobja, és képes rájönni végre, hogy a holdacskát ha megfordítja, akkor pontosan beleillik a lukba. Arra azért hamar rájön, hogy a kocsik raktere ugyanúgy tölthető, mint kedvenc játéka, a műanyag Duplo kukásautó.

A Nagy először nem egészen érti a feladatot, ő cseppet sem építős fajta, különben is nehéz úgy Master fokra jutni, hogy az öcsi egyfolytában rángatja ki a kezéből a játékot. Hanem aztán jön a meglepi, először én, a térlátással nem rendelkező, egyszemű tehetségtelen kezdem el tanulmányozni valahol a „Junior” szint táján lévő feladatokat, és belegózni az időnként konkáv elemeket a kocsikba (akinek rég volt: a konkáv az, amit nehéz meghámozni vagy kitakarítani), amíg életem párja a fejem fölött tíz perc múlva meg nem jegyzi: „hát ez nem igaz… mindjárt indulni kéne, ő meg jáááááátszik!!!”

Aha.

Este általában igyekszünk valamiféle rendet rakni, legalább az építős-gurulósakat valami tárolóba száműzni, amikre nagyon vacak rálépni mezítláb vagy sötétben. A másik szobában pakolok valami egészen mást, amikor a következő monológot hallom: „ne zavarj már kiskölök, látod ezeket az aaaaautókat most beeeee kéne tenni a helyükreeeeee… na ezt még ide… illetve fordítva és akkor ez is belefér… mondom hogy ne lökdössél, így nem lehet koncentrálni…” – igyekszem nem zavarni fojtott vihogással, de mikor a kisded már aludni tért, megállapítom, hogy a „Master” fokozat tetején lévő feladat alapján lett „elpakolva” a játék, semmi ki nem lóg, konkáv a konvexbe vagy a kisautó alján lévő ívbe illeszkedik, hehe, akkor most ki az a vén szamár, aki játszik.

Meg kéne mutatni a Kornélnak, suhan át az agyamon. Kornél harmincon túli informatikus, aki hajdan költözni segített nekünk, és bámultunk, mikor némi töprengés után háromszor annyit bírt a furgonjába legózni, mint ami normális ember szerint belefér. Esetleg a Marcinak, aki elmúlt tizenhat, és nem bánik rosszul a térformákkal, csak a látvány lenne muris, mivel pofára ez a készlet pontosan úgy néz ki, mint amit a bölcsisek szoktak tologatni a szőnyegen.

Vakmacska

A tesztjátékokat a Magic-Boxtól, a gondolkodtató játékok boltjától kaptuk