27. hét
A hétvégén voltunk D-vel egy baba-mama börzén, és kifejezetten jól éreztük magunkat. Sok új, meg szép dolgot láttunk, és hát persze, hogy elkapott minket is a hév, hogy mennyi minden jópofa, kreatív, szép, vagy hasznosnak vélt műgyűrűket, széttörhetetlen ágyat, cseppmentes cumisüveget, melegítő falvédőt, habkönnyű bölcsőt lehetne venni. De miután vettünk egy kismama télikabátot 18 ezer forintért, majd könyvmániásként a legújabb Varró Dani könyvet további kétezerért, és ha a belépőket, meg a kaját is ideszámolom, akkor kijön, hogy röpke 35 ezret hagytunk ott, csak azért, hogy tájékozottabbak legyünk a bababútorok, cumisüvegek, és egyéb kihagyhatatlannak vélt kellékek világában. Most gondoltunk bele először, hogy mit is jelent családosnak lenni.
Jó, persze én is szoktam használtruha boltban vásárolni. Az eddig kölcsönkapott, ajándékba kapott babaruhák, vagy a babahordozó, bevallom, nem került egy fillérünkbe sem, mert körülöttünk élő jó emberek, barátok, szeretetből, szimpátiából rengeteg mindennel elláttak, és ezúton is köszönjük nekik ismét. De ettől még néha felhorkanhatok, hogy az ég összes pénze nem lenne elég, hogy egyszer egy nyugodt pillanatunk legyen, azt gondolva, hogy na, most már biztos megvan minden.
Ezért is szeretek időnként elvonulni képzeletbeli világomba, ahol az anyukák, kreatívak, sok mindent meg tudnak csinálni maguk is, akár egy szép falvédőt varrnak, vagy kötnek egy kissapkát. Mindig van energiájuk, hogy megmutassák a porontyaiknak az élet azon oldalát, amely lehet, hogy két botból áll az erdő szélén, de abban az egy órában, míg a szabadban tart a játék, azok a botok szimatoló kiskutyák, akik a prédát kutatják. Befőttet tesznek el nyáron, répát pucolnak a kinti séta előtt, és míg a gyerek alszik, kitakarítják a lakást, megfőznek, és reggelre egy új takarót varrnak a gyereküknek. És a gyerek boldog, mindene megvan, és anyuka nyugodt, mert a gyermekvilág megteremtése a kezei között született, anélkül, hogy nyílt volna a pénztárca, vagy túl sokáig lett volna huzatos.
És egészen biztos, hogy arra is lenne valami kreatív válasza képzeletbeli anyukáinknak, hogy mennyi ideig lehet azon töprengeni, hogy vajon mikor és hol fajult el a világ, mikor az első nőgyógyász a kedves, várandós nőnek és annak kedves férjének boldogságos mosollyal közölte a szülés tarifáját. Mert D, meg én már mintha a negyedik gyermekünket várnánk, olyan rutinos egyszerűséggel tettük fel a kérdést, nos, doktor úr, mennyiért is segíti világra a mi kis csöppségünket, természetesen a kedves szülésznő (aki egyébként tényleg egy bűbáj) segédletével. Végül megállapodtunk egy köztes 150. 000 forintos árban, melybe a szülésznő ára is bele kell, hogy férjen. Na, ja, de vajon tudják ezek a szülészorvosok, mennyi mindent lehetne ebből a százötvenezer forintból venni? Például hat babahordozót, vagy hat babakocsit, százhárom babakádat, vagy akár ötszáznegyvenöt gumikacsát, amivel még én is tök jól eljátszanék fürdés közben. De nem, nem lehet ötszáznegyvenöt gumikacsánk, mert mindamellett, hogy fizetjük a társadalombiztosításunkat, még pluszban adjuk oda a gumiból készült hápogók árát, mert a világ már csak ilyen.
Na, jó én még eltöprengek ezen a dolgon, addig meg elkezdünk gyűjteni, mert mégiscsak egy összegben kellene fizetnünk, és mégsem kérhetünk a dokitól részletfizetést.
Addig is szép hetet!
Ildikó (yzzma)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.