Zene nélkül mit érek én?

Az a szám szólt a vajúdóban. Ezt énekeltem a kicsinek, amikor fájt a hasa, az a másik terhesség alatt volt sláger. Mint egy amerikai filmben. Az életem számomra emlékezetes pillanataiból össze lehetne vágni egy zenés válogatást.

A minap elgondolkodtam, vajon a zene mióta tölt be ilyen központi szerepet az életünkben. Mindenütt zene van. Reggel a kocsiban, a munkahelyen, a lakásban, a boltokban. Szól a rádió, a metrón mp3-válogatás dünnyög az utasok fülébe kedvenc számaikból.

Nem az ősembertől vagy a népdaloktól akartam kezdeni a filózást. Mind tudjuk, tanultuk a zene fontosságát, szerepét. Én a közvetlen felmenőim életére gondoltam. Ők szerintem még nem voltak ennyire zeneközpontúak. Több volt a csend körülöttük. Az óra ketyegése a vasárnapi szobában. A padló recsegése az esti órákban. Ma ezeket elfedi a muzsika.

A szüleim szeretik a zenét. Fiatalként a házibulik világa a zenéké is volt. Hangversenyre, koncertre járnak. Időnként otthonukban is szólnak a muzsika hangjai. Inkább válogatott CD-ket hallgatnak a rádió helyett.

Gyerekként a nagyszüleimnél minden délben szólt a „Jó ebédhez szól a nóta” a rádióból. A hosszú nyári napokon terítettünk a kerti asztalhoz, és a rádióban felhangzott az ismerős szignál. Kossuth Rádió. A Játék és muzsika tíz percben zenei „kvíz” hangjai szóltak. Aki válaszolt, mindig tudta a választ. Ki volt a másodhegedűs? A karmester mit reggelizett? És persze zúgott az elmaradhatatlan déli harangszó, ami felhangzásakor már az asztalon kellett gőzölögnie az ebédnek. A nyár (és az ebédidő) elmúltával azonban a zene is elhalkult. Igazából nem emlékszem, hogy a nagyszüleimet máskor hallottam volna zenét hallgatni. Koncertre, hangversenyre sem jártak. Sosem tudom meg, vajon az ő életüket is zenék festették-e alá. És a dédszülőkét? És az ő szüleikét? Ki tudja?

Nektek fontos a zene? Szól a rádió/CD-/mp3-lejátszó? Hiányozna a muzsika, ha valamiért elhallgatna?

Center