Nahát, működik! Nő gyerekkel az ELMŰ-FŐGÁZ ügyfélszolgálaton

A kép a helyszín hivatalos weboldaláról származik.

A liftből kilépve a folyosó végén harminc méteres sort láttam meg. Biztosan porszívóakció van a Saturnban, gondoltam, de mikor odaértem, ijedten láttam, hogy bizony a sor a FŐGÁZ+ ELMŰ közös ügyfélszolgálati irodájának ajtaja felé kanyarog. Ránéztem a babakocsiban üldögélő nyolc hónaposra meg a háromévesre, nagy levegőt vettem és a sor végére álltam. Álltam egy darabig, aztán feltűnt, hogy az emberek mintha csak az ELMŰ-höz próbálnának bejutni. Előre furakodtam, és megkérdeztem a gép előtt álló, sorszámot osztogató hölgyet, aki megerősített, valóban, a FŐGÁZ-hoz (főleg, ha időpontom is van), szabad a bejárás, a hosszú sorban állók – idős nénik bottal, bácsi kis elektromos kocsin – mind az ELMŰ-höz várnak sorszámért.

Amíg FŐGÁZ-os sorszámomra vártam (amit egy percen belül megkaptam), a sorszámot osztó hölgy megkérdezte, hogy megkínálhatja-e a nagyobbik fiamat ropival. Persze, mondtam, mire a gyerek kezébe nyomott egy zacskónyit, amit ő boldogan kezdett ropogtatni.

A sorszámomat rögtön kiírta a gép: leülhettem az ügyintéző elé és nagyjából két perc alatt elintéztük a számlázással kapcsolatos ügyemet.

Aztán visszaálltam a sor végére, hogy a végére járjak az ELMŰ-s dolgomnak is. Lassan döcögni kezdtünk előre. Ekkor odajött egy egyenruhás hölgy, és felszólított, hogy a kicsi babával menjek be soron kívül. Leültetett az ügyfeles elé, aki előtt tábla állt: ez az ügyfélszolgálati állomás jelenleg zárva van. Ő úgy egy perc alatt elintézte, amit kell, soron kívül sorszámot kért nekem a pénztárhoz, ott is végeztünk hamar, így körülbelül öt perc alatt sikerült elintézni, amit kellett.

Olyan gyorsan, hogy a fiam nem tudta ennyi idő alatt bepattintani a zacskó ropit, pedig abban amúgy elég jó részidőket szokott tudni felmutatni. Szóval ELMŰ + FŐGÁZ tíz pont, na jó, kilenc, mert egy pont levonás jár a biztonsági őr miatt, aki egyszer az ajtóból hangosan bekiabált az ügyfélváróval és pultokkal zsúfolt helyiségbe: „halkabban tessék!”. Biztosan idegesítette a zsibongás.

Most kezdek csak magamhoz térni a döbbenetből, és talán, talán ezentúl nem eleve gyomorgörccsel indulok neki, ha bármit is el kell intéznem két gyerekkel.

Kertedi