Elhagyott háztartási hulladék szerető gazdát keres

Erdei szeméttelenítés, kép forrása: Gyíkpohár alapítvány

Gyerekfejjel igazi kincsesbánya volt az erdei szeméttelep. Gyakran építettünk bunkert belőle. Vastagabb faágakból készült a váza, került függöny, karnis, kanapé, kiszuperált TV, hűtő, szék, asztal, szinte minden. Felnőtt fejjel még belegondolni is szörnyű, mibe piszkálnak bele a gyerekek, pedig otthon én sem ezt láttam. Ugye nem kell mondanom, tanítás után nem jártunk a családdal guberálni... Akkor jó bulinak tűnt, remélem, az én gyerekem nem fogja követni példánkat. Mindenesetre a szemétszedésnek és erdőtakarításnak nem vagyok ellene, ha van megfelelő védőfelszerelés és felügyelet. Egy gyerek nem tud nagy rendet tenni, még 20 sem, de a program talán felébreszti bennük, hogy ösztönösen óvják, védjék a természetet.

A szemétkezelés sosem volt olcsó mulatság. A háztartási hulladék elszállíttatása nálunk nem kerül sokba, ha valaki nem fizet, akkor is elviszik, de később behajtják az összeget. A nyaralósok ennek felét fizetik, mondhatni annak, akinek nyaralója van, nem nagy összeg, mégis sokan inkább a közterület kukáiba dobják a hajszálvékony, rögtön szakadó zacskóba pakolt szemetüket. Vagy csak kiteszik a kapu elé, talán azt gondolják, majd valaki elviszi tavaszig– talán az önkormányzat vagy a szomszéd – ha megunta, hogy heti kétszer rágják szét a kóbor kutyák. Évi egy vagy két lomtalanítás is jár a legtöbb településen, amiért nem kérnek külön pénzt. Ez gondolom, önkormányzatonként változik, nálunk, a Balaton partján tavasszal szerveznek lomtalanítást, a vasat helyi civil szervezetek szedik össze és értékesítik. A veszélyes hulladék vagy az építési törmelék elszállításáért azonban komoly összegeket kell fizetni. A veszélyes hulladéknak minősülő, háztetőkről lebontott azbeszttartalmú palát például csak külön erre a célra kialakított telepeken lehet elhelyezni. De ez még nem ok arra, hogy mindenfelé szétdobáljuk a szemetünket. A hulladék, amit termelünk, a miénk, nekünk kell gondoskodni róla.

Sajnos rengeteg szemetet megvetetnek velünk feleslegesen. Túlcsomagolnak az étteremláncok, egy közepes méretű gyermekjáték után annyi karton és polisztirol marad, hogy majdnem megtelik a kuka. Egy nagyobb bevásárlás után rengeteg csomagolóanyag, göngyöleg kerül a birtokunkba, bár ennek többségét az elárusító helyek visszaveszik. Szelektív kukákat sokfelé lehet találni, sajnos nem használja őket mindenki, mert nincs kedve otthon gyűjtögetni a PET palackokat, nem betétdíjas üvegeket, használt ruhákat. A gyógyszert a kukába dobja a többség, pedig a gyógyszertárak ingyen átveszik és gondoskodnak róla, hogy káros hatóanyagaik ne az élővizekben és a természetben kössenek ki. Az elemnek és a meghibásodott elektronikai termékeknek, az adathordozóknak, a textilhulladéknak, a fáradt olajnak szintén van helye. Az üzletek a rossz hűtőt, televíziót is visszaveszik, gyakran csereakciók keretében. Sok dolgot el lehet helyezni akár ingyen is, ha az ember utánanéz.

Én itthon próbálom szelektíven gyűjteni a hulladékot. Nem anyagi érdekből, nem azért, mert máshogy nem fér a kukába. Egyszerűen a környezet kedvéért. Nem én fogom megmenteni a bolygót, de ha ezzel a felkiáltással soha senki nem tesz semmit, akkor senki sem fogja. A gyermekemet is szeretném erre nevelni, talán az ő generációja már tudatosan fogja védeni a környezetét.

Juditty

A témáról: http://www.szelektiv.hu/