Felbátorodtam a múltkori magánklinika teszten, és elhatároztam: én is megírom a magam tapasztalatát. Furcsa, de kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy „fizetős” helyen szültem, és nem akartam bosszantani másokat a kivételezett helyzettel. Ugyanakkor talán tanulságos és segít a választásban. Segíts te is a kórházválasztás előtt állóknak, írd meg, te mit tapasztaltál a kórházban, ahol szültél! Beszámolókat a [email protected] címre várunk.
Három gyermekem született a Baross utcai I. sz. Klinikán, ahol elégedett voltam minden esetben. Orvosomat nagyon szerettem, a nővérek, csecsemős nővérek mind csodálatosak voltak. Soha senki nem fogadott el pénzt. Az igaz, hogy a terhesgondozáson sokat kellett várni, de ezt bevállaltam egy országos klinikán.
Azt most nem írnám le hosszasan, hogy miként és hogyan, de mindhárom gyermekem császármetszéssel született a Barossban. Röviden: az első fiam túlhordott volt, rossz szívhanggal, nem lehetett várni. (Ronda zöld magzatvízből került elő, szerencsére makkegészséges kiskamasz ma már). Rá két évre a lányom lábbal előre kívánt megszületni (kissé akaratos természetét jól jelezte előre ez a kis epizód), így gyors rohanás a műtőbe ismét. Mindezek után a harmadik gyermekem tervezett császármetszéssel született. És – elnézést a hosszas bevezetésért – így érkeztünk a magánklinikához.
Negyedik gyerekre vállalkozni három császárral a hátam mögött és közel negyven évesen nem indult egyszerű menetnek. Mint írtam, orvosommal, aki mindannyiszor műtött és a terhességeimet (és a köztük sajnos előfordult több vetélést is, jaj, egy egész nőgyógyászati könyvet írhatnék) végigkövette, gondozta, nagyon meg voltam elégedve. Ez nem is jó kifejezés, egy nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttünk: teljesen a gondjaira mertem bízni magam mindig. Nos, amikor felkerestem boldogan, szorongva, hogy ismét terhes vagyok, elmondta, hogy már csak egy hónapig van a Barossban, a Maternity Magánklinikát vezeti, ami a Kútvölgyiben működik. Ott viszont mindenért fizetni kell.
Nagyon sokat nem gondolkoztunk. Számomra világos volt, hogy csak nála szeretnék szülni, és a család is rögtön felsorakozott a hátunk mögött: segítenek, ha kell. A Maternity Klinika mindenekelőtt gyönyörű. A bánásmód kifogástalan minden tekintetben. (Sok régi, ismerős arc a Barossból nővérek és orvosok között.) Minden vizsgálatra előjegyzés, soha nem kellett várni semmire. Milyen apróság, nem kerül semmibe, mégis milyen sokat jelent: mindenki bemutatkozással indít, nevemen szólít, türelmesen meghallgat és körültekintően válaszol, ha kérdésem van. Az egyes vizsgálatok ára megtekinthető a honlapon, így nem éri meglepetés az embert. A terhesgondozás igazán kifogástalan volt. (És nem fizettem többet, mint azok a barátnőim, akik a munkaidejükben, az állami kórházban dolgozó orvosoknak fizettek feketén.)
A szülés (tervezett császár) előtti napon férjemmel megnézhettük a műtőt és a szobát, ahol leszünk. A műtét előtt kötelező beöntést nagyon diszkréten lehetett átvészelni, miután az ember jelzi, hogy szerinte megtette a hatást, egy teljesen szeparált fürdőszobában eshet túl az elkerülhetetlenen, lezuhanyozhat, magához térhet. A műtét hosszú volt, de ez az előzményekből következett nálam. A férjem végig velem volt, amint megszületett a kislányunk, kézbe vehette, és kísérte fürdetni. Utána a fejemnél tartotta, mert rajtam még nagyban dolgoztak. Az intenzíven 4-5 órát töltöttem utána, ahova behozták a babát és mellre tették, a férjem akkor is velünk volt. A baba szopizott, belealudt, megint szopizott. Én mozdulni sem tudtam, csak boldogan bámultam a babánkat. Azt hiszem, én is elbóbiskoltam néha. Az intenzívről saját lábamon mentem zuhanyozni és a szobánkba – nem értem, hogyan regenerálódtam ilyen gyorsan.
A szobánk leginkább egy színvonalas szállodai szobához hasonlított 2 ággyal, egy bölcsővel, saját fürdővel, stb. Férjem is velünk volt, már a születése napján dajkálta, tisztába tette a babánkat (én kevésbé tudtam ugrálni). Nagyon jó volt rögtön családként működni. Amit még nagyon fontosnak tartok: igen komoly hangsúlyt fektettek a szoptatásra. Erre a Barossban nem volt idő, energia. Itt akár órákat is eltöltenek a kismamával, hogy segítsenek a kényelmes szoptatási póz megtalálásában, a baba jó mellre helyezésében. Mindenki végtelenül kedves és türelmes volt.
Amikor távoztunk, megkérdezték, minden rendben volt-e. Azt válaszoltam, hogy ha lehet ilyet mondani egy kórházra, nagyon jól éreztük magunkat. És tényleg.
Árakról, vizsgálatokról, a szüléssel kapcsolatos protokollokról, ellátásokról tájékozódhattok a Maternity honlapján. Sok praktikumról (választható menü, tévé a szobában, kórházi köntös, papucs és hálóing, stb.) mind nem írtam, mert bár fontosak, nekem nem ezek voltak a meghatározóak. A bánásmód, a ránk szánt figyelem, idő, és a privát szféra megteremtésének lehetősége miatt voltunk nagyon elégedettek. Az ottani harmonikus indítás meggyőződésem szerint szerepet játszik abban, hogy most négy hónapos kislányunk nagyon nyugodt és békés természet.
Malacky
