A Zuram megvette a "csíkot". Ünnepélyesen elolvastuk a használati utasítást, majd még ünnepélyesebben elhelyeztem a vécében a műanyag pohárkával együtt (mivel ugye a múlt hónapban a remek célzókámnak köszönhetően sikerült tönkrevágnom egy tesztet). Fekvés, alvás.
Éjszaka pozitív tesztekkel álmodok, hajnalban megébredek csomószor. Mondom magamnak, nem hiszem el, persze, hogy most kellene hajnalban pisilni. Nem, és nem. Én reggel tesztelek, úgyhogy hólyagtorna lesz itt, kérem reggelig. Reggel fél hét, mikor érzem, hogy igencsak vesztésre állok ebben a tornagyakorlatban. Kimegyek a vekkerrel a hónom alatt – kérem, azt írta a használati utasítás, mérjem az időt; hát ezen ne múljon –, pohár alám, a célzás hellyel-közzel sikerül, teszt elő, cseppentés, várás.
Kinézek a csipa mögül, mondom, biztos rosszul látok, de itt mintha halványodna valami... várok... már nem is annyira halvány... bakternyúl, ez itten egy pozitív teszt! Nem hiszek a szememnek. Egyszerre nevetek és remegek.
Becsámpázok a hálóba. A Zuram alszik, mint a tej. Ébresztgetem, közben próbálok nem röhögni, hogy ne sejtsen semmit.
Mondom neki: Életem, tudnál segíteni?
Ő: Jaj-jaj, valami baj van?
Én: Hát... nem tudom, hogy jól látok-e. Megnéznéd, hány csíkot látsz?
Ő: Úristen, úristen, persze, muti...
...
GYEREKÜNK LESZ, GYEREKÜNK LESZ!!!
Én: biza Babám, GYEREKÜNK LESZ!!!
Csipke11
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.