Rács mögé dugod a kölköd?

photo © 2009 Jim Champion | more info (via: Wylio)

Az első zavar a rendszerben akkor támadt, amikor elindult csúszva-mászva. Mert főzni, postást beengedni, ruhát teregetni, zuhanyozni akkor is kellett valahogy. Hát beszíjaztam az autós hurcolóba és vittem magammal a lakásban mindenhova.

Később már nem tűrte a hurcolót: megadtam magam, lett járókánk. Egész jól bírta, de hamar kiderült, hogy azért nincs kolbászból a rács sem. Amíg látott, jól eljátszogatott, de ha kikerültem a képből, sírt utánam. Lehet, hogy ő egy ilyen természetű ember – lassan öt éves, és még most sem szeret egyedül lenni. De az is lehet, hogy egyszerűen elszúrtam a dolgot a kezdeteknél, és rászoktattam, hogy anya van, rács nincs.

Egész másként néztem a járókára később, a testvérek születése után. Míg a nagyobb gyerek már vidáman nyargalászott a szobában, a kicsinek az a bizonyos egyszer egy méter lett a biztonságos, elhatárolt világ. Oda a nagynak szigorúan tilos volt bemászni, bedobálnia dolgokat. Egy minibirodalommá vált, amely csak a kicsié.

A másik rács, amit eredetileg büntetéshangulatú, csúnyán lerázós eszköznek tartottam, a gyerekszoba ajtajára került. Azért szereltük fel pár éve, hogy a lányunk ne kódorogjon át éjszaka a szobánkba: ha baja van, kiabáljon a rács mellől és mi megyünk hozzá. Most a kisfiam (20 hónapos) gond nélkül, akár fél órán át eljátszik egyedül a ráccsal zárt gyerekszobában, amíg én valamelyik bonyolultabb háztartási művelettel foglalkozom – vagy éppen cikket írok. És nem tör ki a frász, hogy éppen a lakás melyik pontján jár, mit pakol ki, mire mászik föl. A két nagyobb már át tud mászni a rácson – szobatiszta gyereket nem szabad zárni. Nekik pedig van elég józan eszük ahhoz, hogy ne tegyenek nagy kárt a lakásban. Többnyire...

Nálatok van járóka vagy ajtórács? Használjátok is? Mikor és mire? Szerintetek ez a gyerek nyomorítása vagy praktikus eszköz?

AMK