Imi a nagymedencében lubickol

Imi a nagymedencében lubickol

úszás
PUBLIKÁLÁS: 2010. október 29. 08:30
Ha idegen nyelven írnék, akkor most elgondolkodnék rajta, hogy milyen igeidőt használjak. A terv ugyanis az volt, hogy szeptembertől szerdánként úszni jár a csoport. Szeptember első hetében Imi még a tengerben lubickolt (hiába: ha megy az egész pereputty, többet nyom a latban az utószezoni kedvezmény, mint a menetrend szerinti ovikezdés), a második héten még tartott a beszoktatás, a harmadikon vártuk, hogy az uszoda illetékese rábólintson, hogy ekkor és ekkor mienk a tanmedence, a negyediken eljegyezték az úszásoktatót, de az ötödiken végre eljutottunk a medencéig.

Hét különböző módon és mértékben sérült kisgyerek esetében maga az eljutás sem egyszerű feladat. Kezdődik azzal, hogy minden gyerekhez egy felnőtt szükségeltetik, akkor is, ha két turnusban úsznak a gyerekek, mert aki már végzett, azt valakinek ki kell vennie a medencéből, szárazra kell törölnie, fel kell öltöztetnie, hajat kell szárítania, ésatöbbi.

A hét gyerekből egy hiányzik, egynek sebes a bőre - ő nem mehet vízbe, hát elcseréljük: „leadjuk” a szomszédos csoportba és viszünk helyette egy kislányt. Van tehát hat gyerek és a két óvó néni, a dadus, a segítő, az oktató: ez már öt; és hatodikként csatlakozom én, az „otthon ülő gyeses”. (A kistesóval való otthon ülést a 24 órás szolgálatot reggel leadó férjem veszi át, míg csavargok.)

A létszámegyeztetés után leltározás következik: kinek mije van, a hetekkel ezelőtt leadott listából (törülköző, fürdőgatya/-pelenka, papucs/úszócipő) mit sikerült a szülőknek realizálniuk? Az oktatónál van plusz fürdőgatya; az egyik gyereknek fürdőköpenyt is csomagolt az anyukája - azzal majd megtörlünk egy másikat; a magamét felajánlom, Imivel majd megosztozunk az övén. (Másnap a férjemmel küldök be két strandtörülközőt, hogy legyen készleten.)

A transzporthoz igénybe vesszük az intézmény kisbuszait: kettőt, mert sok a cucc: kellenek a babakocsik , hogy legyen hová tenni a gyerekeket, amíg mi átöltözünk, a kispadon ugyanis csak egy-vagy két gyerek tudna biztonsággal megülni, meg hát némelyiküket nehéz is cipelni, na.

A pénztárosnő kedves és segítőkész, az öltöző bejáratánál terpeszkedő viszont hótbunkó. Úgy néz ránk, mint a leprásokra (Lehet, hogy azt hiszi, fertőznek? Vagy csak nem érti, mit erőlködnek ezek a hülyék ezekkel a debil gyerekekkel!?), mindenesetre elkezd azon kínlódni, hogy miért a női öltözőbe jöttünk (mert ide irányítottak, nők vagyunk, gyerekekkel, nem lökhetjük szerencsétleneket a mozgáskorlátozott öltözőbe a férfi oldalon, hogy eriggy, öcsém…), aztán azon, hogy hány szekrénykulcsot adjon (tizenketten vagyunk: mondjuk hatot? – még csúnyábban néz, valószínűleg sokallja) és természetesen esze ágában sincs felemelni a valagát és megfogni az úgyispofáncsaplak-lengőajtót [by Vakmacsek], hogy könnyebben bejussunk. A medencénél már szerencsére semmit sem érezni ebből a mentalitásból: az edzők előre köszönnek, barátságosak, az úszópalánták szintén. Vízre szállunk. Figyelem a gyerekeket…

Imi három hónapos és kb. két és fél kiló volt, amikor megkezdte az úszókarrierjét egy speciálisan koraszülötteknek kifejlesztett, ún. kádúszás program keretében – ráadásul ugyanaz a gyógytornász foglalkozott vele akkor is, aki most az úszást tartja, szóval nem izgulok, hogyan fog reagálni a vízre.

[Nem úgy az egyik kisfiú édesanyja, aki reggel, amikor behozta a kissrácot, azt mondta, hogy egész éjjel nem aludt, mert rémeket látott, hogy a gyerek bele fog fulladni a vízbe, és huszonnyolcszor a lelkükre kötötte, hogy vigyázzanak rá… (na, ilyenkor kattan be nálam a gomb, és kapcsolok banyek-üzemmódra, hogy bakkermakker, nem kényszer a disznótor, vagy ha annyira teccik aggódni, tessék eljönni legalább az első foglalkozásra és megnézni, mi is történik.)]

Szóval nézem a kissrácokat: egyikük már tavaly is járt, ő tök profi: ugrik, merül, csobogtatja a lábát – csinál mindent, amit kell. A másikuk most van először nagy vízben, s mivel durván hospitalizált gyerekről van szó, nehéz lemérni, hogy mit szól a bulihoz, de inkább tűnt úgy, mint aki fél és idegenkedik a dologtól, mintsem akinek tetszik. A harmadik kissrác szintén „szűz”, talán még kádat se látott, nemhogy medencét – na de azt a széles vigyort, ami elterült a száján! Még az öltözőben is ott virított!

Hát az ilyenekért érdemes csinálni. Meg persze az Imiért. Mert ő ugyan egy kutyabegyár volt, a gyakorlatok felét elsumákolta, és már kékült a szája, amikor kihoztam a vízből, de még akkor is mutogatott magára, meg a medencére, hogy ő vissza akar menni, és mozgatta a nyelvét jobbra-balra (mostanában így próbálkozik az L hanggal), mondván lubickoljunk még. Meg hazafelé az autóban is egyfolytában hadonászott: lelkesen magyarázta, hogy ő meeeekkkorát úszott a nagy medencében.

MsPoppy

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.