Növekszik a mentális betegek aránya (1. rész)

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) 2007-es átgondolatlan felszámolása óta ismét gyakoribb az öngyilkosság, ami önmagában is figyelmeztető jel...

Németh Attila professzor, az Országos Pszichiátriai Központ szakmai igazgatója az MTI-Pressnek elmondta, hogy a pszichiátriai betegellátásban fellelhető zavarok elhárítására az egészségügyi tárca számára szakmai javaslatterv készült a néhány éve bezárt OPNI pótlására.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) prognózisa szerint a következő évtizedben a depresszió, a különféle szenvedélybetegségek még több ember életét keserítik meg, a betegségek gyakoriságát és a munkaképtelenséget tekintve az élre tör. - Már napjainkban is az unió tagországaiban a lakosság hozzávetően negyede küszködik mentális panaszokkal. Ez az arány a magyar népességre is igaz. Vagyis minden negyedik felnőtt és gyerek valamilyen fokon pszichológiai ellátásra szorulna - hangsúlyozta a professzor. - A sokasodó mentálhigiéniás betegségek ellenére a hűvösvölgyi Sárga Ház bezárása nyomán a pszichiátriai ágyak száma további 20 százalékkal csökkent, messze elmaradva az uniós átlagtól.

Mind kevesebb pénz jut a gyógyításra, kutatásra, hiányzik egy országos koordinációs centrum. A szűkölködés egyik oka, hogy az egészségügyön belül - az évszázados gyakorlat folytatásaként - mint a leggyengébb láncszem, rendszerint éppen a pszichiátria húzza a rövidebbet. E szakmának ugyanis nem elég erős az érdekérvényesítő képessége, a döntéshozó politikusok pedig gyakran egyszerűen átsiklanak a kérdésen. A pszichiátriai betegségeket egyfajta zavarba ejtő, szégyellnivaló tünetegyüttesként szemlélik, szőnyeg alá söpörve ezen, a társadalomra mind nyomasztóbban nehezedő problémakört.

A modern élet sok buktatót rejt magában

A pszichés zavarokról, elsősorban a depresszióról szólva a szakember elmondta, hogy koránt sem valamiféle új keletű betegségről van szó, hiszen már a régi görög társadalomban ott lappangott az elődeinknél. Az ókor híres orvosa, Hippokratész leírta a melankólia tüneteit, és okát a "fekete epében" vélte megtalálni. A nagy gondolkodók közül Szókratész és Platón is a melankóliától szenvedett. Mégis, a ma emberét gyakrabban fenyegeti ez a tartós lehangoltsággal, kedvetlenséggel, az érdeklődés elvesztésével, állandó szorongással járó sajátos lelki állapot.

Németh Attila közlése szerint az okok igen sokrétűek, és nem függenek össze az anyagi jóléttel, illetve annak hiányával - a gazdagokat éppúgy meggyötri, hiszen a modern élet sok buktatót rejt magában.

- Egyik ilyen buktató a túlpörgő életritmusból adódó állandó stresszben gyökerezik - hívta fel a figyelmet a pszichiáter. - A mai ember például átlag 2 órával alszik kevesebbet, mint akár a 100 évvel ezelőtti felmenők, miközben sokakat éppen az alvászavar, az álmatlanság kínoz. A természetes biológiai ritmus felborulása a többi között olyan technikai találmányra vezethető vissza, mint a villanykörte. A könnyen hozzáférhető fény miatt is egyre több a bagoly típusú, az idegrendszerre terhet jelentő éjszakai életre berendezkedő ember, amíg a nap járását követő, egészségesebb, pacsirta típusú kortársak száma csökken. Lámpással kell keresni őket... Ma sokan a fokozódó feszültséget - szervezetükkel visszaélve - gyógyszerek, nyugtatók nyakló nélküli szedésével, drogokkal, alkohollal próbálják megszüntetni, ami nem megoldja, hanem csak halmozza a bajokat, könnyen összeomláshoz vezethet.
Mint kiemelte, a modern világ örvendetes hozadéka a társadalmi mobilitás, amelynek azonban szintén megvannak a maga csapdái. 200-300 évvel ezelőtt az akkori viszonyok között a születés jobbára behatárolta, bizonyos korlátok közé szorította az elődök életútját, ami egyfajta stabil, kiszámítható, jövőképet is adott.

Öncélúvá vált élet

- Manapság viszont a konyhai mosogatástól a sztárságig ívelő szédületes karrier vagy a gyors meggazdagodás árnyoldala a mögötte felbukkanó belső bizonytalanság. A gyökereitől elszakadva az idegen közegben az irigyelt, sikeres ember könnyen elveszítheti a belső fonalat - fejtette ki az igazgató. - Szorong, a nagy anyagi jólét közepette nem találja a helyét, valamiféle légüres térben érzi magát, ahol nincs fogódzó. Bizonytalanság nehezítheti az átlagos modern hétköznapi nő életét is, akinek az anya, a szerető és a munkahelyi előremenetel elvárásai között kellene összhangot teremteni, ami szinte lehetetlen. Ezért a túlterhelt nő akár depresszióba is zuhanhat. Ugyancsak buktatókat rejt a frusztrációkkal kísért szingli lét és a férfiakra nehezedő szerepbizonytalanság. Nem tesz jót a pszichének a mai generációknál a túl hosszúra nyúló útkeresés időszaka sem, tehát amikor felnőttként megrekednek a diáklétformánál, ami egy koron túl már csupán egyfajta felelőtlen lebegést jelenthet az öncélúvá vált életben. (folyt.)