Az elnyomás szimbólumától a modern közparkig – Ez vár rád a Gellért-hegy megújult csúcsán, a Citadellán

A Gellért-hegy csúcsa évezredek óta stratégiai pont: a jelenlegi Citadella – az olasz szó jelentése: fellegvár – falai alatt megbújó rétegek egykori kelta települések és erődítmények nyomait őrzik. Budának ez a magaslata nem csupán egy lenyűgöző panorámát nyújtó kilátópont, hanem a magyar történelem sorsfordító eseményeinek néma tanúja is, amely a legutóbbi felújítás során közösségi térként született újjá.

• Történelmi rétegek: a Gellért-hegy csúcsa a kelta oppidumtól a török palánkváron át az osztrák erődig minden korszak nyomát őrzi.
• Sorsfordító átalakulás: a gyűlölt elnyomó erőd falait áttörték, így a zárt katonai tömb végre nyitott közösségi térré és modern közparkká vált.
• Páratlan élmény: az új kilátóteraszok és a 6000 négyzetméteres zöldfelület korábban sosem látott szögekből mutatja meg a fővárosi panorámát.

Mi volt valójában a Citadella?

A hegytető története jóval az osztrák erőd felhúzása előtt kezdődött. A vaskorban a kelta eraviszkuszok lakták a területet, akik itt hozták létre központi településüket, az úgynevezett oppidumot. Ez a megerősített városi központ a kereskedelem és a védelem gócpontja volt: a régészeti feltárások tanúsága szerint pénzverő és kézműves műhelyek is működtek a fennsíkon.

Később, a középkor hajnalán a hegy névadója, Gellért püspök tragédiája tette szakrális hellyé a sziklát (amelyet mindaddig Kelen- vagy Pesti-hegynek neveztek): 1046-ban a Vata-féle pogánylázadás résztvevői innen taszították a mélybe a hittérítőt, akinek vértanúsága alapjaiban határozta meg a hegy későbbi szellemiségét. A Gellért-hegy a XV. században vette fel a püspök nevét.

A török hódoltság idején a stratégiai előnyöket kihasználva egy palánkvár épült a csúcson, amelyet a hódítók az általuk szentként tisztelt, és itt eltemetett muszlim vallástudósról, Gürz Eliászról neveztek el. A XVII. században ez az őrhely biztosította az ellenőrzést a Duna és a város felett, a tövében pedig egy apró muszlim imaház, egy dzsámi is helyet kapott. Az itt élő németek azonban a Blockbergnek nevezték a hegyet az itt található kis erődről, a Blockhaus-ról.

A békésebb időkben, a XIX. század elején a tudomány vette át az uralmat: 1815-ben itt nyílt meg az egyetemi csillagvizsgáló, az Uraniae, amelynek átadóján a Szent Szövetség három uralkodója, I. Ferenc magyar király és osztrák császár, I. Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király is részt vett. Ez az intézmény korának egyik legmodernebb obszervatóriuma volt, amely nemzetközi hírnevet szerzett a pesti csillagászatnak.

Sajnos az intézmény sorsa az 1848–49-es szabadságharc során megpecsételődött: az osztrák hadvezetés a hegytetőről bombázta a várost, a visszalövő magyar honvédek ágyútüze pedig romba döntötte a csillagdát. Maradványait 1867-ben végleg lebontották, helyén épült fel a Citadella – amely egy egész Magyarország területére kiterjedő erődrendszer egyetlen felépült tagja maradt.

Az elnyomás szimbólumából szabadságpark

A ma ismert erődrendszert a szabadságharc leverése után, 1851-ben kezdték el építeni Emmanuel Zitta és Ignaz Weisz osztrák hadmérnökök tervei alapján, Julius Jacob von Haynau utasítására. Az osztrák hadvezetés célja nem a város külső ellenséggel szembeni védelme, sokkal inkább a lázadó magyar lakosság megfélemlítése volt. A 220 méter hosszú, masszív kőfalakkal körülvett építmény ágyúi fenyegetően néztek Pest irányába. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után az erőd elvesztette katonai funkcióját, a nép pedig követelte a gyűlölt „Bach-szivar” lebontását. Bár a falakat 1899-ben jelképesen megnyitották, a teljes bontás a hatalmas költségek miatt sosem történt meg.

A századfordulón számos nagy volumenű, merész terv született a hegycsúcs funkcióját illetően, így például tervben volt egy nemzeti panteon felépítése is, amelynek tervezői között olyan nevek is felbukkantak, mint Feszl Frigyes építész.

A XX. század során a Citadella szerepe tragikus fordulatokat vett: a második világháború előtt rendőrségi szolgálati lakásokat alakítottak ki benne, majd nyomortelepként, sőt, bűnözők menedékeként is szolgált. A világégés idején német és magyar légvédelmi bázisként szolgált, kazamatáiban pedig sebesült ellátót rendeztek be. 1945-ben a szovjet csapatok innen vették tűz alá a Budai Várat. A háború után a terület lassan turisztikai célponttá vált, de az erőd rideg, zárt tömbje egészen mostanáig megőrizte börtönszerű hangulatát.

1987-ben a Citadella UNESCO Világörökségi rangot kapott, azonban környezete méltatlan állapotokról árulkodott: a 2000-es években disco, éjszakai klub, étterem és hostel is működött itt.

Átvágott falak és páratlan panoráma

A mostani rekonstrukció legnagyobb bravúrja, hogy az erőd zárt jellegét sikerült véglegesen felszámolni. Az északi és déli oldalon faláttöréseket végeztek, így a Citadella többé nem egy elszigetelt kőtömb, hanem egy átjárható, a város mindennapi lüktetésébe szervesen illeszkedő sétányrendszer. A belső udvarban egy hatalmas, több mint 6000 négyzetméteres közpark jött létre, ahol több tízezer növény, fák és pihenőpadok várják a látogatókat.

A turisztikai attrakció központjában természetesen a panoráma áll. Az új kilátóteraszokról olyan szögekből láthatjuk Budapestet, amelyeket korábban csak a falak mögül sejtettünk. A szabadtéri kiállítások és a helyszínen elhelyezett információs táblák segítenek a látogatóknak felfedezni az erőd sötét múltját és a hegy geológiai értékeit. A helyszín különlegessége, hogy a kortárs tájépítészet eszközeivel teszi emészthetővé a történelmi traumákat, miközben méltó helyet biztosít a kikapcsolódásra.

Ilyen lett a megújult Citadella:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: