»Van-e valaki, aki nem féregnek hívja most Bálintot az országban, s nem kíván hasonlókat a fogantatása időpontjára?«
„Rohadt volna meg az édesanyja méhében ez a féreg!” Igen, Vivien nagypapájának szavai vulgárisra sikeredtek, de míg a papa gondolatai – erős kívánalmai – megmaradnak a nagyon is érthető dühöngés szintjén, addig az állítólag szerelmes Bálint valóban tizenhárom késszúrással végzett a 20 éves unokával.
Van-e valaki, aki nem féregnek hívja most Bálintot az országban, s nem kíván hasonlókat a fogantatása időpontjára? Különösen azok után, hogy amikor a bíróságra cipelték vezetőszáron, mint egy veszett kutyát, bemutatott a sajtónak. És nehogy bárki azt gondolja, hogy az odaszemtelenkedő újságíróknak szólt az a középső ujj!
Bálint valószínűleg ugyanígy vélekedik az őt bilincsben kísérő rendőrökről, áldozata rokonairól és önről is, kedves olvasó, aki, ha őszintén magába néz, most nagyon sok szenvedést kíván a fiúnak. Biztos megtörik majd a tárgyalási szakaszban, ha jó ügyvédje van, kiderül az is, hogy nem volt beszámítható, amikor elkövette a tettét, aztán évek múlva kiszabadul a börtönből, és előbb-utóbb elkezd udvarolni egy lánynak. Talán éppen az ön unokájának.
Ugyanakkor érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy az a bizonyos édesanya, aki Bálintnak életet adott, nem szenved-e most ugyanúgy, mint Vivien családja.
