»Az asszony boldogan ment haza, és mesélte a férjének, fiunk lesz drágám, fiunk!«
Általános iskolában mesélte még a biológiatanárom az ember szaporodása kapcsán, hogy egy barátjuk elment szonográfushoz – ultrahangoshoz –, hogy megtudja, minden rendben van-e a gyermekével meg megtudja, hogy fiú vagy lány. A történet jó harmincéves, amikor még nem volt divat a túlvizsgálás, a kismamák folyamatos vegzálása, és nem volt még 3D, illetve 4D sem.
Az orvos nem volt a szavak embere, csöndben morgott magában, majd annyit mondott, minden rendben van, és a kismama kezébe nyomott egy papírt, amelyen ez állt: a gyermek nem lány. Az asszony boldogan ment haza, és mesélte a férjének, fiunk lesz drágám, fiunk! Jól ki is festették kékre a szobát, vettek sok-sok fiúruhát, mikor pedig az én kedves tanárommal összefutottak, ezt vele is megosztották.
Erzsi néni szólt nekik, valószínű, lemaradt egy „e” betű, „neme lány” lesz az, de nem hittek neki, ő mégis csak egy egyszerű biológiatanár. Szülés után meg jött a nagy csodálkozás, a szobafestés, az újabb ruhavásárlás. Azt nem tudtuk meg soha, mit szólt mindehhez a kislány, akit mindenki fiúnak várt.
Remélem, felnőttkorában nem kellett felkeresnie valaki másnak a jól bejáratott pszichológusát!
