Vélemény: Méltatlan

Volt, aki combnyaktöréssel, más bokatöréssel, ki hogyan esett el a jeges járdán. Magatehetetlen idős em­berek. Akadt, akin csak alsónemű volt, máson pedig az a sáros ruha, amiben elhasalt. Órákon át feküdtek az alkalmi ágyakon a folyosón, orvos nem nézett rájuk, mert abból csak egy volt, de ez már egy másik történet. Korábban mindegyiküknek volt neve, múltja, élete.

Aztán a kórházban szép lassan átváltoznak ketteskévé vagy hármaskává, bácsivá, nénivé, akikhez hangosan szólnak a nővérek – már ha jönnek –, pedig nem süketek, csak idősek. Az egyikük vizet kért, de nem kapott, egy apró kis néni pedig a rég meghalt anyukáját szólongatta órákig. Orvos? Sehol, vagy az is lehet, hogy éppen felszállt a Londonba tartó repülőgépre. Emberhez méltatlan helyzet.

Ez ugrott be, amikor olvastam, a 72 éves Erika néni búcsúlevelet írt és világgá ment, mert nem akar a családja terhére lenni majd, ha ápolásra szorul. Remélem, hamar megtalálják. Még azelőtt, hogy elcsúszik a havas járdán és egy gurulós ágyon köt ki a sürgősségin. Mert ott aztán tényleg úgy érezhetné, ennél még a világvégén is jobb…

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatják