Sok jel utal arra, hogy óvodai dömperezéseken, iskolai köpőcsövezéseken, kollégiumi alkoholizálásokon dőlt el ebben az országban 1990 óta, hogy ki mennyit nyerhet az állami közbeszerzéseken és hány millió bruttója lehet miniszterként, államtitkárként, tanács-adóként.
Mintha gonosz kis kölkök, durcás tinédzserek fogtak volna össze: még pár évtized ínség, megnyerünk egy választást, és mindent stoppolunk. Adtál a tízóraidból? Kapsz egy ipari ágazatot. Összehoztál a húgoddal? Miniszter leszel. Passzoltál az edzésen? Újítsd fel a Margit hidat.
Ha ez életszerű, köpködhetünk pusztán Mészáros Lőrincre és a felcsúti Ewing családra. Mantrázzuk, hogy csak egy vidéki gázszerelő, Orbán Viktor haverja. Ettől még elsiklunk pár kérdés felett.
Kaphatott volna ez a nagyszerű ember anélkül állami milliárdokat, hogy kenyéradói ne kérjenek cserébe valamit?
Tényleg elég volt a közös szotyolázás a felcsúti B-középen?
És mit adhat cserébe a Mészáros-birodalom azon kívül, hogy nehezebb időkre megőrzi azt a temérdek vagyont? És kinek őrizné meg?
De az is lehet, hogy ez tényleg egy őszinte barátság, amiben a pénz nem számít. Mint Orbáné és Simicskáé volt...
