Az európai ember hazatér a munkából, csillogó fürdőszobájában forró fürdővel mossa le magáról a nap fáradtságát, majd illatos mézet csurgatva a vajas kenyérre kényelmes fotelbe huppan, hogy aztán megtekintse a nap híreit. Néhány mondatos szkeccsek: Libanonban robbantás, Nigériában a Boko Haram mészárolt, Szíriában mustárgázzal ölnek. Az európai ember unja e híreket, átkapcsol az X-Faktorra, sós mogyorót nassol, lefekvés előtt még állít a cirkón, éjjelre elég lesz a 20 fok is.
A langy jólétben tócsázó Európa béna tehetetlenséggel veszi tudomásul, hogy az értékeire éhező néptömegek már nem a kapun dörömbölnek, már rég beszakították az ajtót, s alig várják, hogy ők is a terített asztalhoz üljenek. Európa megszokta, hogy e néptömegek sorsa felett a kontinens nyújtotta védelem mögül dönthetett. Távoli háborúkat irányítva szedhette el a használható javakat, miközben elegáns legyintéssel fordította félre a fejét a nyomorgó milliók kényes látványától.
Az úri Európa most jajong és sziszeg, de megoldásokat továbbra sem talál a migránsáradat, a terror, a gazdasági hanyatlás kezelésére. Európa még csak az ágyból kászálódik. A cirkót állítgatja, vajas kenyeret majszol, kakaót szürcsöl. Pedig már ég a ház!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.