Már szabadok voltak, amikor egyikük zárkatársa azt vallotta: hallomásból úgy tudja, ők ölték meg az idős embert. Újraindul a nyomozás. Már csak az a kérdés, ki tévedett? A rendőrök, a zárkatárs, a DNS…
Kétszer jártam életemben Újszentmargitán. Az a fajta település ez, ahova nem megy csak úgy az ember. Hívtak! Először egy kétségbeesett édesanya mondta el, hogy férjét, idősebb Burka Ferencet és fiát, az ifjabbat, igazságtalanul tartják börtönben egy gyilkosság miatt, melyet el sem követtek. Hittem is meg nem is, amit mondott az asszony, hiszen neki védeni kell a sajátjait. A cikkben hangsúlyoztam: a rendőrség hisz Burkáék bűnösségében.
Ők pedig csak nem tévednek…
Fél évre rá újra útnak indultam, a bíróság kimondta: nem ők követték el a gyilkosságot, sőt rekordösszegű kártérítést is megítéltek nekik, 45 millió forintot.
Pezsgő durrant Újszentmargitán. Úgy látszik, mégis tévedtek a rendőrök… Aztán újabb fordulat következett: perújítást rendeltek el az ügyben. Talán mégsem tévedtek a rendőrök…
Gyöngyösön megöltek egy bácsit. Három fiatalt gyanúsítottak, ám kiderült: DNS-ük nem egyezik a helyszínen talált mintákkal. Már szabadok voltak, amikor egyikük zárkatársa azt vallotta: hallomásból úgy tudja, ők ölték meg az idős embert. Újraindul a nyomozás. Már csak az a kérdés, ki tévedett? A rendőrök, a zárkatárs, a DNS…
