Vélemény: Csomagolás

Még a gulyáskommunizmus által sújtott Magyarországáról jutottam ki életemben először a gazdag és művelt Nyugatra. Mindjárt az egyik leggazdagabb országba, Svájcba, ahol pázsit nőtt a zürichi villamossínek között, és természetellenes lila tehenek mosolyogtak a Milka csokiról. Minden annyira tüchtig volt, hogy nem restelltem eltenni és hazahozni a üzletekben kapott nejlonszatyrokat, színes dobozokat. Na ja, ott már akkor adtak a csomagolásra, tudván, hogy a rossz árut is el lehet adni, szép csomagolásban.

Másféle portéka esetében is fontos a külcsín. A témában jártas férfitársaim szerint a megfelelő csomagolás nélkülözhetetlen, elengedhetetlen – nem feladat – kötelesség. Lásd: nincs egy rongyom, amit felvehetnék kezdetű örökzöld sláger. Egy halvány rózsaszín – ó, pardon, pink – kiskosztüm megfelelő kiegészítőkkel akár egy szerényebb autó árával is felveszi a versenyt. Persze hogy önként és dalolva fáradunk a pénztárhoz, és magunkban ugyan azt gondoljuk, hogy már megint egy vagyont dobtunk ki az ablakon, de párunk szemébe nézve csak annyit mondunk: remekül áll rajtad, drágám.

Hiába, még a mondandónkat is szépen becsomagoljuk.

Kapcsolódó cikkünket ide kattintva olvashatja!