Azért mégsem annyira vagány ez a Stohl András. Ha az volna, nem csak olyan bénán emelte volna fel a Testőrben Eszenyi Enikőt.
Hanem összeszorítja a száját, csillagokat lát ugyan, és úgy rendesen.
Pláne, hogy Bucinak még törése sincs. Csak, ahogyan mondja, majdnem törése.
És tényleg nem vagány Stohl. Ha az volna, nem jönnének róla fura hírek, hogy ismét rendszeresen a régi, számára rossz emlékű szórakozóhelyén mulatgat. Persze, járjon vissza, de akkor mulasson úgy, hogy felkap egy liter tejet a pultról és lehajtja. Tisztán. Aki a balesete után úgy fogadkozott, hogy azért kellett neki az a pofon, hogy végleg jó útra térjen, az legyen csakugyan vagány, tartsa a szavát, és maradjon a jó úton.
Mindig a jót tételezzük föl – ezt mondta Makarenko, előtte Jézus Krisztus, és ez van írva a KRESZ-ben is, na erről is Stohl jut az eszembe. Szóval nem gondolom, hogy megint valami rossz útra tért, mint 2002-ben Aszód és Gödöllő között. Majd öt éve a fóti körforgalomban. A jót tételezem fel Stohlról. Hogy egy igazi, kemény és erős lelkű pacák, mert a visszaesés a gyengék és nem az igazi vagányok sajátsága.
