Persze vele sem tudok mindenben azonosulni (ha mindenben tudnék, nyilván hívő lennék), azt például furcsállom, hogy a szentatya a nyáron hivatalosan is elismerte az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségét.
Az ördögűzésben ugyanis nyilván csak az hihet, aki magában az ördögben is hisz. Aki viszont – mint jómagam is – csak mesefigurának tartja a sátánt, annak gyakorlatilag mindegy, hogy hivatalos, az egyház által elismert ördögűző, vagy egy önmaga által kinevezett sarlatán dolgozik a gonosz kiűzésén a megszállt testéből.
Tudom, a dolog a hitről szól, de kérdem én – nyilván sokak megbotránkozását kiváltva –, mitől magasabb rendű a katolikus egyház felkent exorcistájában hinni, mint a cikkünkben emlegetett Pest megyei kisvárosban ügyködő amatőrében? Aki hozzá fordul, az nyilván megbízik benne, akkor is, ha jogilag esetleg tiltott is, amit az a (hangja alapján) férfi művel, és akkor is, ha ezzel netán egy kisebb vagyont csal ki tőle.
Rendben, elfogadom, hogy az emberi butasággal sokan visszaélnek, és ezeket a megvezetetteket akár a jog eszközeivel is meg kell védeni. Én mindössze arra szeretnék figyelmeztetni, hogy nemcsak a mi ördögűzőnk él vissza az agygyengék „hitével”, hanem köztiszteletben álló férfiak és nők egész sora.
Hogy ez vajon miért pont most, két nappal az önkormányzati választások előtt jutott az eszembe?!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.