Amilyen hullámvasutazást levágott a kormányzat az elmúlt napokban, az minden elveszített szórakozást kárpótolt.
Kezdődött az egész még a múlt héten, amikor kiderült, hogy néhány kormányközeli arcot kitiltottak Amerikából. Csúnya ügy, még akkor is, ha csak a felszínt kapargatjuk. Például még mindig nem tudni, hogy a NAV elnöke akkor most benne volt, vagy sem ebben az egész korrupciós botrányban. Az viszont beszédes, ahogy mindenki hallgat az ügyben.
Ez az egész kitiltósdi akkora pofon volt a kormánynak, hogy napokig tartott előállni valamivel, amivel el lehet vonni a reflektorfényt az „ügyről”, még mielőtt egyebek (további nevek) is kiderülnének. A megoldás valóban zseniális volt. Bedobták a legnagyobb gumicsontot, amit ember valaha látott: az internetadót.
Erre olyan elemi erővel horkant fel a közvélemény, amilyenre régóta nem volt példa Magyarországon. Médiatörvény ide, jogállamiság oda, furcsa közbeszerzések amoda, ha a letöltéseket is megadóztatja a kormány, arra minden honpolgár beélesíti a billentyűzetét, és dühödten lóbálja zsinórjánál fogva tulajdon egerét.
Az egészben az a legnagyobb röhej – és ebből jól látszik a kapkodás –, hogy nem igazán egyeztették a dolgot házon belül sem, hiszen azonnal elkezdett mindenki ellentmondani a másiknak. Igaz, a kitiltási botrányról addig kevesebb szó esett.
És ez itt a lényeg, kedves olvasó! Amíg van gumicsont, addig mindig van mit rágcsálni. De ne tessék aggódni, nem lesz az egészből semmi. Maximum még néhány nap önfeledt szórakozás. Szeptemberben a baloldalon röhöghettünk egy jót, októberben egyelőre magasan a Fidesz viszi a pálmát.
