Szavakkal leírhatatlan az a bűncselekmény, amit Péntek László elkövetett, mondja gyermekének édesanyja, Eszter, és igaza van. Péntek László elvett egy fiatal, ártatlan életet, örök szomorúságra és fájdalomra ítélve áldozatának szeretteit.
Péntek László egy közönséges gyilkos, aki 40 éven át bűnhődhet a börtönben, rácsok mögött, rabruhában, a társadalom megvetésétől sújtva, a rabtársai által ütve-verve.
Gyermekének édesanyját, Esztert, öt éve ismerte meg, a fiatal nő többször járt bent nála a börtönben, de most úgy döntött: eltiltja tőle a fiát, mondván, „a gének nem győzhetnek a nevelés és a szerető környezet hatása fölött”.
Korábban úgy tűnt, Eszter védi Pénteket, látszólag semmi kifogása nem volt az ellen, hogy Péntek édesanyja nevelje fel Lacikát, és ő legyen a törvényes gyámja.
Aztán a két nő között elszabadult a pokol. Péntek volt kedvese pert indított a kisfiúért, Péntek anyja pedig feljelentette őt azzal, hogy bántalmazza a gyerekét. Csak ők tudják, mi az igazság. Ami biztos: Péntek László vert helyzetben van.
Búcsút mondhat a havi találkozóknak a fiával, az ő génjei onnantól, hogy a bíróság a volt párjának ítélte a fiát, már nem megfelelőek Eszter számára.
Fontos, honnan jövünk, kik voltak a felmenőink, fontos, hogy tiszteljük őket, a szüleinket, és fontos, hogy ne tagadjuk le gyökereinket.
Péntek Lacika egy négyéves kisfiú, akinek az édesapja elvett egy fiatal, ártatlan életet, örök szomorúságra és fájdalomra ítélve áldozatának szeretteit, és mérhetetlen szégyenre ítélte őt és édesanyját.
De. Ő az édesapja. És egy apának vannak jogai. Ahogy egy kisgyermeknek is.
