Szerva itt, csere ott, a legfelsőbb döntéshozók környékén, de nagyon gyorsan! Mert, ha még egy pár évig olyan ember marad a székében, aki képes volt 2007-ben egy 41 milliós megnyert pályázatból profi teniszpályát építeni egy 127 fős isten háta mögötti faluban, akkor az bármi másra is képes lesz.
Olvasom a Besence faluról készült riportunkat, és tényleg nem hiszek a szememnek. Baranya meseszép dombjain fekszik a kicsi település, ahol mindenki teniszezik, mert az égvilágon semmi mást nem tud csinálni. Az elöljárók ugyanis, bár kaptak hét évvel ezelőtt egy zsák pénzt az uniós keretből, ők nem közösségi házat, egy pici mozit, közértet, orvosi rendelőt vagy iskolát építettek, hanem teniszpályát. Ízlelgessük ezt a szót: teniszpályát.
Ne értsenek félre, semmi bajom a sportolással, sőt! Én magam is aktív életet élek. A testnek és a léleknek is rendkívül fontos a mozgás, a tenisz szép sport és sokkal jobb, hogy ezt művelik a falu fiataljai, sem mint drogosan vagy részegen feküdnének a kocsma ajtajában.
Azzal van bajom, hogy a fontossági sorrendet – és szerintem az emberek véleményét is – figyelmen kívül hagyva, csak és kizárólag a saját hobbijukat szem előtt tartva építenek egy tök fölösleges dolgot. Negyvenegymillió forintot vernek el a semmiből, negyvenegymilliót nem költenek fontos dolgokra, amitől fejlődhetne a falu.
Óriási zavar van a fejekben. És ha ott zavar van, akkor mi, kis emberek nagyon nagy bajban vagyunk! Ki tudja, lehet, hogy ha a pénz egy pár évvel később jön, most nem Felcsúton van a világ legkevésbé kihasznált focistadionja, hanem Besencén. Kívánom a falusiaknak, hogy egyszer ők adják a világnak a magyar Nadalt. Akkor megérte.
