Vélemény: Pró és kontra

Mérték

Óriási tévedés, hogy a szenvedélybetegség csak „rossz dolgok” – drog, pia, nikotin… – vonatkozásában pusztít. Ahogyan ezek ölik a testet és a lelket, ugyanígy a „jó dolgok” túlzásba vitele is rendkívül ­ártalmas. Aki mértéktelen a munkában, a sportolásban, a gyerek agyonbabusgatásában vagy bármi másban, ugyanúgy kárt okoz önmagának.

Magyarán: a sorozatnézés nem ördögtől való, sőt sze­rintem ha valaki egyet a függőségig szeret, még az is el­viselhető. De csak akkor, ha ez nem dúlja szét a normális életét. Picit hazabeszélek persze, hiszen a Family Guyt szenvedélyesen szeretem (ahogy két felnőtt gyerekem is), viszont többnyire csak ­felvételről, késő este nézem meg, amikor már senkit nem zavarok vele. Bár a fele­ségemnek erről más a véleménye…

Időspóroló

Nem csak azóta irritál a tévé, amióta nincs mit nézni benne, korábban is időpocsékolásnak tartottam. A sorozatoktól pedig végképp kiver a víz, hülyeség nem létező emberek nem létező történeteit bámulni. Az egészről az a szomorú eset jut eszembe, amikor egy koreai házaspár addig etette virtuális gyermekét az interneten, amíg az igazi kisbabájuk éhen halt.

A tévé- és netnemzedék hajlamos a saját élete helyett másét élni. Saját elégedetlenségét nem azzal csillapítja, hogy változtat a sorsán, inkább más életébe belehelyezkedik. Én a saját utamat járom, edzek, színházba járok, olvasok – a tévét nem nézem. Családanya létemre fitt vagyok, fiatalos és boldog. Edzőtermi ismerőseim gyakran kérdezik: hogy csinálod? Sorolhatnám, hogy mennyit edzek, de az igazi titkom: az időt, amit mások tévénézéssel töltenek, én magamra fordítom.