Szöllősi György, a felcsúti Puskás Akadémia kommunikációs igazgatója a minap azt nyilatkozta a HVG-ben: nem gond, hogy a kormány ennyit költ stadionokra, mert „nemzedékeken át annyit loptak és vontak el a magyar focitól, hogy a jelenlegi viszonylag nagy támogatás csak adósságtörlesztés”.
Másfelől meg a most hivatalosan is bemutatott felcsú-ti stadionról azt mondta: „könnyű kritizálni azt, aki csinál valamit”. Utóbbit arra a kérdésre válaszolta: „hogyan érinti, amikor azt olvassa a (…) felcsúti stadionról, hogy „olyan, mint egy háromkilós aranylánc, amit kultúrember nem aggat magára, a prosztó kivagyiság terméke”.
Nem akarok a demagógia zsákutcájába befarolni – „hány kórházi ágyat lehetne ennyi pénzből felépíteni?!”–, s azzal sem vitatkozom, hogy fontos a magyar foci, de két dolgot bizton állítok. Egyrészt a Puskás Akadémia első osztályú csapatában csak elvétve futballoznak saját nevelésű játékosok, másrészt a csapat meccseire úgy nagyjából a kutya sem kíváncsi.
Egy szót sem szólok, hogy új stadiont kap mondjuk a Fradi vagy a Debrecen. Igaz, hogy ezek Kubatov Gábor, illetve Kósa Lajos révén egészében vagy részlegesen a Fideszhez vannak bekötve, de jelentős szurkolótáboruk és/vagy komoly futballsikereik vannak. Szóval nem a futballra általában elköltött pénzekkel van a baj, hanem kifejezetten a felcsúti stadionra elvert milliárdokra.
Mert valóban meseszép a Pancho Aréna – találhattak volna neki magyarabb nevet –, de azért nem normális, hogy pont egy 1800 lelkes faluban (közvetlenül a kormányfő portája mellett) épül fel. Futballista ismerősöm, sokszoros válogatott is végigjárhatta már a létesítményt, s az ő szájából elég hiteles lehet a vélemény: „sok stadionban megfordultam már a világon, de ilyen luxust még sehol nem láttam”.
