Vélemény: Buli van

Remek ötlet volt az MSZP részéről, hogy dalban mondják el üzenetüket. De a Happy és a Sorry – amely egyébként viccesen áthallásos – mellett azért még jobban bele lehetett volna csapni a lecsóba. Oké, a KFT Afrika című száma nem került fel a válogatásra, ez Simon Gábor után érthető. De, hogy a kőkeményen balos rapmetálbandától, a Rage Against The Machine-tól miért a Killing In The Name-re esett a választás, azt nem értem. Persze a szám nagyszerű, kiválóan alkalmas feltüzelni a népet. Irakban például a tankkezelők bömböltették ezt bevetés előtt.

De vegyük humorosra a figurát! Ha már a szocialisták elkészítették a saját ­toplistájukat, nézzük meg, mely slágerek jellemzik a leginkább a hazai politikai életet! A 24 éve tartó nagyszerű gazdasági dübörgésről például az AC/DC Highway To Hell (Út a pokolba) című dala jut eszembe, az állami vagyon helyzetéről meg Kanye West Gone-ja (Elment).

Láttak mostanában parlamenti közvetítést? Ha nem, akkor tegyék be a Welcome To The Jungle-t (Üdvözlet a dzsungelben) a Guns N’ Rosestól, és rögtön rá fognak hangolódni. Ha választási ígéreteket hallgatnak, akkor óhatatlanul elindulhat önökben is a Rollins Band dala, a Liar (Hazug), politikai beszédeknél pedig az Insane In The Brain (Őrült az agyban) a Cypress Hilltől.

Kanyarodjunk vissza az MSZP listájára! Fatboy Slimtől simán elfért volna még a The Joker (A tréfamester), a Jamiroquaitól pedig a Deeper Underground (Mélyebben a föld alá) lett volna ideillő.

Beckkel viszont mellé is lőhetnek a szocik: április 7-én simán bömbölhet minden fideszes rádióból az amerikai énekes legelső slágere, a Loser. Azaz a Lúzer.

Cikkünk itt.