Még el sem kezdődött, máris Szocsi a rekordok téli olimpiája. A legdrágább, a legkorruptabb és a legfenyegetettebb.
A december végi, 34 halálos áldozatot követelő két volgográdi merényletet is magára vállaló iszlamista csoport tagjai újabb „ajándékcsomagokat” ígérnek a február 7-én rajtoló játékokra, mindenre elszánt dagesztáni fekete özvegyekről, kaukázusi alvó ügynökökről szólnak a híradások.
Ám mindeddig egyetlen versenyző sem jelezte, inkább mégsem utazna Oroszországba. Eszükbe sem jut lemondani a részvételt. Még azoknak sem, akiknek csupán a utolsó helyek egyikére van reális esélyük.
Lehet, nehéz ezt hétköznapi ésszel felfogni, de egy sportolónak az olimpia a csúcs, legyen az téli vagy nyári. Gyerekkora óta azért edz, hajt, mond le sok csábításról, hogy egyszer részese lehessen ennek a sportünnepnek, amire csöppet sem egyszerű kijutni. És ha végre sikerült, egyszerűen nem hagyja elrettenteni magát. S korántsem felelőtlenségből. Mert közben azt is tudja, micsoda biztonsági intézkedéseket vezettek be az oroszok Szocsiban, hogy csak tucatnyi, a reptereknél is szigorúbb ellenőrzésen átjutva lehet megközelíteni a helyszíneket.
Persze minden rendszer kijátszható, ám nem lehet örökké félelemben élni. Bostonban idén áprilisban is megrendezik a maratont. Ha nem is a Dakar mezőnye, de az Africa Race versenyzői újra a fekete kontinensen – ahol még mindig jócskán találni aláaknázott területeket – száguldoztak év elején.
S a brazil drogkartellek, valamint az al-Kaida fenyegetései ellenére sem kétséges egy percig sem, hogy labdarúgó-világbajnokság is lesz a nyáron. Mert ennek így kell lennie. A terror nem győzhet.
