Vélemény: Tízezer perc

Ha a magyar elhárítók ezt csak most tudták meg, akkor megette a fene az egész magyar védelmi rendszert. Akkor kidobott pénz, amit rájuk költünk. Ám én nem hiszem, hogy így van! Akinek tudni kellett, az már régen tudja, hogy miféle kütyük működnek nálunk, legföljebb azon csodálkoznak most, hogy mi mindent tudnak ezek a modern cuccok.

Húsz éve egy szövetségi rendszerben, a szolgálatok közötti együttműködési megállapodásokkal, kölcsönös hírcserével a hátunk mögött, nehogy már most kezdjünk el csodálkozni, hogy ezek a csúnya amerikaiak meg hallgatóznak itten! A most formálódó magyarországi műbotrány nem a nemzetközi lehallgatási ügy része, ez csak a hazai viszonyokról beszél.

Már az első hang arról szól, hogy az USA az Orbán-kormánnyal szemben biztos az ellenzéknek adott át információkat, tehát megsértette a szuverenitásunkat. Nem kizárva, hogy az ellenzéknek is csurrant–cseppent ez-az a követségről, azért szögezzük le, hogy az amerikaiakkal ápolt hivatalos kapcsolat minőségéért a kormány a felelős. Az meg úgy terelgette eddig ezt a kapcsolatot, hogy bizony nem vagyunk népszerűek az óceán túlsó partján.

Orbánt évek óta nem fogadja a Fehér Ház, szegény Áder csak az emigráns magyarok között bolyongva kelthette azt a látszatot, hogy ő Amerikába látogatott, ám hivatalosan senki nem állt vele szóba. A közös atlanti politikát régtől fúró, Amerikával szívesen keménykedő fideszes szárny most jó alkalmat lát arra, hogy zajongjon: az USA lábbal tiporja a jogainkat, és beavatkozik a belügyeinkbe.

A lehallgatások tovább folynak, az eredményből meg annyit kap az Orbán-kormány, amennyire megbíznak benne!