Végképp birtokba vették a városlakók a felújított Margit hidat. Persze ez csak azok számára világos, akik közelebbről szemlélik a régi pompájában újjávarázsolt hidat.
Csupán a gyalogszerrel érkezők orrát csapja meg a budai és pesti hídfők rejtett zugaiból áradó, otthonos melegséget sugárzó ammóniadús húgyszag. Az autóval vagy villamossal áthaladók pedig lemaradnak a fehér, csiszolt mészkő mellvédekre fújt vagy rajzolt nonfiguratív ábrák élvezetéről. Igaz, még sok a fehér folt ezen a területen, de remélhetőleg gyorsan átveszik a hatalmat az alakalmi művészek alkotásai a maradék csupasz felületeken.
Elvégre feldobja az unalmas városképet a neogót betűkkel a hídra varázsolt „fuck you” felirat, és a kékkel, zölddel odavetett tegek, azaz az utca művészeinek szignói remekül megtörik a pillérfők egyhangú ritmusát. Érthetetlen, miért maradt eddig – többé, kevésbé grafittimentes a Halászbástya, a Parlament és a Hősök tere.
Bezzeg a Lánchíd! Ott már nincs hiányérzete az embernek, az arra járó turisták elégedetten konstatálhatják, hogy a vasszerkezet dekorációja felveszi a versenyt az elhagyott kőbányai gyárfalak mintázatával.
