Reggelente a munkába menet azon gondolkodom, annyi mindent láttam már a celebvilágban, hogy aznap biztosan nem érhet meglepetés. Aztán beérek a szerkesztőségbe és kikerekedett szemekkel hallgatom az informátorok új híreit, és a kollégák frissen szerzett sztorijait.
A hazai hírességek szerdai termése: az egyik oszlopnak hajt kocsival és napokig titkolja, pedig tudja, hogy előbb-utóbb lebukik. A másik a szextitkait teregeti ki egy könyvben, majd beszól a volt barátja jelenlegi feleségének. A harmadik meg… a harmadik meg letagadja, hogy nagypapa lett.
Ha ezt az írást a Facebook-oldalamra tenném ki, most ötszáz kérdőjelet biggyesztenék a mondat végére, mert egész egyszerűen akkor sem vagyok képes elhinni, hogy ez megtörténik, ha a saját szememmel látom. De az újság hasábjaira nem való az írásjelhalmozás, így szavakba kell foglalnom a kérdéseimet.
Nem tudom elképzelni, hogy van még egy olyan ember a földön, aki kibírja, hogy ne üvöltse világgá élete egyik legszebb pillanatában: „nagypapa lettem!” Az énekes kibírja, sőt! Amikor felhívják az újságírók – kétség sem fér hozzá, hogy a lányának egy gyönyörű babája született –, egyszerűen letagadja a tényt. A második telefonhívásnál pedig időt kér, de a válasza helyett egy ügyvédi „irgumburgumot” küld a szerkesztőségbe, melyben kilátásba helyezi, hogy per lesz abból, ha a lányáról írunk.
Mi nem írunk a kismamáról, ő nem közszereplő. Mi egy énekesről írunk, aki nagyon hiú. Ahelyett, hogy büszkén vállalná a korát és azt, nagypapa lett belőle, inkább sértődött páva módjára igyekszik minden eszközzel megakadályozni azt, hogy kiderüljön az igazság.
