Abból az időből emlékszem rád, amikor még a zenetévén vezettél műsort, és több lekonferálásod végére odabiggyesztetted a tizenéves nézőidnek, hogy kapják be a férfiasságod, mert köcsögök.
Évekig szerencséd volt, mert a vágószobában rendre helyrepofozták az imázsodat, de később mégis visszanyalt a fagyi, és valamelyik jóakaród feltett egy nyolcperces kisfilmet ezekről a beszólásaidról a legnagyobb videomegosztóra, Sebestyén Balázs: A tahó címmel.
Egymillió-hétszázezren töltötték le eddig, ennyi ember ismerhette meg, ki vagy valójában. Ez valahogy mégis feledésbe merült, és te ismét felívelő pályára kerültél.
A megszámlálhatatlan műsorvezetésed mellett voltál pránanadiról (energiával gyógyítás), lélekvándorlásról és agykontrollról könyvet író bölcs legény, az ufós összeesküvéseket éles szemmel átlátó – kondenzcsíkokat globális mérgezés jeleinek feltüntető – jövőkutató, és sikeres rádiós-üzletember is. Veled örültem a sikerednek, és komolyan azt hittem, hogy kinőttél az alpári korszakodból.
Aztán jött ez a szomorú vasárnap, és úgy éreztem, egy időutazás részese vagyok. Az arcomba toltad az NDK pornófilmekből elhíresült mondatról (Vundersőn és Zuperszexi) elnevezett műsorodat, amiben például olyan viccek voltak, hogy egy fekete srácot Morgan Freemannek maszkíroztatok, az évekkel ezelőtt
tőletek megalázó vereséget szenvedő, rádió nélkül maradt Boros Lajost pedig úgy megaláztátok, hogy már a nézők is feszengeni kezdtek a székeken. Egyikük például azt javasolta, hogy Lajos vágja pofán Janit.
Sokan döbbenten néztek, nekem azonban ismerős voltál. A képernyőn megint ott volt az az idétlenül vihogó, mások kárán különösen jól szórakozó srác. Borzongató látni, hogy nem változtál semmit.
