Még javában tartanak a szakértői vizsgálatok, hogy kiderüljön, mi is okozta a szerda hajnalban bekövetkezett robbanást Óbuda egyik frekventált környékén. Az elsődleges megállapítások szerint gázrobbanás történt, ami szempillantás alatt háborús övezetté változtatta a Pacsirtamező és a Tímár utca kereszteződését.
Ahogy megközelítettük a helyszínt fotós kollégámmal, számítottunk arra, hogy durva látvány fogad majd bennünket, hiszen jártunk már hasonló robbanásoknál. De arra nem gondoltunk, hogy egy olyan házat pillantunk majd meg, amit – szó szerint – megskalpolt a detonáció.
A hideg végigfutott a hátamon, miközben a kimenekített lakók gyűrűjében sétálgatva hallgattam a beszámolóikat. – A falak olyan erővel remegtek meg körülöttem, hogy biztos voltam benne: ott helyben rám omlik az egész világ – mondta egy asszony, miközben rémülten remegő kutyáját próbálta csitítani.
– Egy pillanatra úgy éreztem, most vége mindennek – így egy idősebb férfi, akinek a szomszédja szerint csak azért nem dőlt össze a 100 éves ház, mint egy kártyavár, mert vastag falakból masszív alapra épült.
Ekkor nagyot nyeltem, és egy pillanatra belegondoltam, mi történt volna, ha egy gyengébb szerkezetű épületet ráz meg ilyen erejű robbanás. Valószínűleg az összes ott tartózkodó ember azonnal megszűnt volna létezni. A legfélelmetesebb mégis az, hogy azok a régebbi házak jelenthetnek potenciális veszélyt a lakókra, ahol mára elöregedettek a gázvezetékek.
A legtöbben erre persze legyintenek, s azt mondják: „Velünk ilyen nem történhet meg.” Rettegésben nem lehet élni, ezt aláírom. Viszont a Tímár utcai épület lakói sem gondolták, hogy egyszer csak rájuk robban a ház. Pedig ez történt.
