A külföldiek és mi is imádjuk: Ilyen volt és ilyen ma a Vásárcsarnok

A Központi Vásárcsarnok idén, 2022. február 15-én ünnepelte felavatásának 125. évfordulóját. A Múlt-kor történelmi portál így írt róla és a fővárosi piachálózat kialakulásáról: a Központi és az első négy kerületi vásárcsarnok 1897-ben nyitotta meg kapuit, vagyis bő húsz évvel Buda, Pest és Óbuda egyesítése után.

A következő kettő pedig 1902-ben és 1903-ban nyílt meg a vásárlók előtt. Végül így jött létre a vásárcsarnokok ma is ismert hálózata: Batthyányi-tér (II. kerület), Hold utca (V. kerület), Hunyadi-tér (VI. kerület), Klauzál-tér (VII. kerület), Rákóczi-tér (VIII. kerület) és Vámház-körút (IX. kerület). A belvárosi és a ferencvárosi csarnokot a kerület határára épített Központi Vásárcsarnok váltotta ki.

A legjelentősebb beruházás

A Központi Vásárcsarnok volt mind közül a legnagyobb beruházás. Területét pedig a Fővámház mögötti Sóház-telken jelölték ki. A nemzetközi pályázatra kilenc munka érkezett, a zsűri Pecz Samu műegyetemi tanár terveit fogadta el, az építkezésbe pedig 1894. június 25-én fogtak bele.

A csarnok belső terét két oldalra osztották - ez ma is jól látható - az egyik oldalon a kiskereskedők, a másikon a nagykereskedők kaptak helyet. Eredetileg egy 120 méter hosszú alagút vezetett a dunai rakparthoz, ahol kikötőhíd is épült, sokáig itt tudták behozni az árut a piactérbe. Érdekesség még a bazilika jellegű tér kiépítésével kapcsolatban, hogy a tervezésnek köszönhetően a pillérek kiegyenlítik az utcák lejtését, ezért ha jobban megfigyeljük őket, nincs közöttük két egyforma magasságú. A hatalmas térhatást pedig a karcsú áthidaló pillérekkel, illetve a tetőn és oldalt elhelyezett tágas ablakokkal érték el.

A három szint közül ma az alagsorban találjuk a Hungarikumok Utcáját és a halas boltokat, a földszinten pedig többnyire zöldségeket és gyümölcsöket, húsokat, tejtermékeket és magvakat árulnak. Az emeleten, a körkörös árkádsoron pedig vendéglátóhelyek és ajándéküzletek találhatók, ahol békeidőben alig lehet megmozdulni, mivel turisták tömkelege árasztja el a kis piroslábosos gulyáslevest és lángost áruló standokat.

A kezdet kezdetén az alagsori hűtőrekeszekben és a dróthálóval körülzárt raktárakban tárolták az élelmiszereket, itt helyezték el a gépészeti berendezéseket is: a három gőzkazánt és a világítást biztosító gépeket. Innen indultak a teherliftek, a szellőzést pedig a külső járdába nyúló aknákon keresztül biztosították.

Még az újságpapírba csomagolás is tilos volt

A vásárcsarnok első igazgatója Ziegler Nándor volt, és akkoriban meglehetősen szigorú szabályokat vezetett be az újonan megnyíló csarnok vezetőjeként. Tilos volt például a hangos ajánlgatás, a kiabálás, a füttyögés, a káromkodás, az erőszakos kínálás, az újságpapírba csomagolás, és a hulladék eltakarításáért is a bérlő felelt.

A termelők és a fogyasztók tájékoztatásáról pedig a heti két alkalommal megjelenő Hivatalos Vásárcsarnok Értesítő gondoskodott. Az első igazgató ideje alatt az áruszállítás és az árusítás időrendjét is szigorúan korlátozták. A termékeket csak éjjel lehetett szállítani, a piac pedig minden hétköznap reggel 5-12-ig, délután 16-tól 19-ig volt nyitva.

A Központi Vásárcsarnok teljes történetét, minden apró érdekességét, számokban is elképesztő részleteit az Egy ikonikus hely, amit a külföldiek és mi is imádunk: a Vásárcsarnok című anyagunkban olvashatjátok el!