Egy város, amely emlékezni akar

Varsóban ez év novemberében már tizenkilencedszer rendezik meg a zsidó filmfesztivált. Az évek során harminc országból hatszáz filmnél is többet neveztek a bemutatókra és versenyekre.

Április 19-én egy régi, háború előtti villamos gurult a varsói síneken. A járatszám helyén csak egy fekete Dávid-csillag emlékeztetett a gettófelkelésre. Az 1939-ben majdnem kétmilliós lengyel főváros lakosságának harmada volt zsidó származású, ám a náci megszállás során az idehurcoltakkal együtt számuk egymillióra nőtt. Az 1943-as gettófelkelés vérbefojtása után eltűnt a varsói zsidóság. 1944. augusztus 1-én aztán a lengyelek is felkeltek a megszállók ellen, és harcuk ugyanolyan gyászos véget ért, mint a zsidóké.

A háború végét alig több mint százezer fővárosi élte meg a csatornákból és a romok közül kikecmeregve. Talán ezért ragaszkodik ennyire múltjához és hagyományaihoz a város. A háború előtti világ minden kis emléke nagy érték, s ami hamuvá vált a lángszórók tüzében, azt digitálisan teremtik újjá. Izrael létrejötte előtt Varsó volt az egyik legfontosabb zsidó metropolisz, s a város ezzel a fesztivállal is megemlékezik egykori polgárairól. A november 21-ig tartó vetítések nem csak a Lengyelországi Zsidók Történetének Múzeumában (POLIN), hanem az interneten is megtekinthetők. Bővebb információk a rendezvény Facebook-oldalán és weboldalán találhatók.