Buja növényzet kelti életre a szovjet idők fürdővárosának romjait

Színes virágok, szélben himbálózó növények lepték el a grúz Tskaltubo fürdővárosában a régen élettel teli, mára üresen álló grandiózus épületek romjait – néhány videó erejéig, legalábbis. Bár a felvételek a megtévesztésig valósághűnek hatnak, valójában digitális manipulációról van szó. Az épületek ma meglehetősen rossz állapotban vannak, némelyiküket a felvételek készítése óta már le is bontották, és virágok sem nőnek a falaik között. A digitális utómunkálatoknak köszönhetően azonban újra élet van bennük, még ha nem is egészen olyan, mint fénykorukban, amikor egészségturisták tömkelege töltötte meg a falaikat.

A The wild within, azaz A vadon belül című művészeti projekt az idő múlásának témáját dolgozza fel a növekedés és a hanyatlás összefüggésében, és a kanadai-holland művész Ryan Koopmans és a svéd digitális művész Alice Wexell közös munkája, olvasható Koopmans honlapján.

A grúziai Tskaltubo fürdővárosát régen a Szovjetunió riviérájaként tartották számon. Luxus szanatóriumai és számos betegség gyógyítására alkalmas terapeutikus forrása miatt a '40-es és a '80-as évek között kedvelt célpontja volt az egészségturistáknak. De amikor a Szovjetunió felbomlott, az épületek kiüresedtek és hanyatlásnak indultak. A grandiózus épületek padlóit felszedték és tüzifának hordták el, a fémeket ócskavasként értékesítették. A város mára inkább dekadens hangulatáról híres, üresen álló fürdőiről egy korábbi cikkünkben mi is írtunk.

Koopmans évekig látogatta Tskaltubót, hogy fotókat készítsen a romokról, majd alkotótársával a számítógép előtt ülve digitálisan lehellt életet az épületmaradványokba. Hogy felélessze az üres tereket, buja növényzetet "ültetett" a falak közé, manipulálta a világítást, és az épületek falaihoz is hozzányúlt.

Az eredmény a múlt és a jövő, valamint a fizikai és a digitális világ szürreális ütköztetése, olvasható a művész honlapján. Ahogy írja, szándéka az volt, hogy "a szürreális nyugalom érzetét teremtse meg, miközben a városkutatás, az építészettörténet és a természet újjászületésének témáira is reflektál". A művész párhuzamot von a növényekkel elárasztott titokzatos épületek furcsa, kissé természetfölötti atmoszférája és Tarkovszkij 1979-es szovjet sci-fi filmje a Sztalker között.