Megszámolják a királynő hattyúit

A Seigneur of the Swans, vagyis a Hattyúk ura cím birtokosaként és a hagyomány alapján a mindenkori brit uralkodó tulajdonát képezik a szigetország nyílt vizeiben élő bütykös hattyúk (Cygnus olor), írja az MTI. A gyakorlatban azonban II. Erzsébet vigyázó tekintete csupán a Temze mentére korlátozódik: a királynő minden évben apró hajórajt küld ki a folyón élő hattyúraj megszámolására és állapotának felmérésére.

A hattyúszámlálás (Swan Upping) gyakorlata a 12. századig nyúlik vissza. A tudomány és a hagyomány egyedülálló találkozásának számító ötnapos cenzusra minden év júliusának harmadik hetében kerül sor. A hattyúszámlálás oka azonban mára megváltozott.

"Akkoriban minden az ételről szólt. A kecses madarakat különleges csemegeként szolgálták fel az udvari lakomákon" - mesélte David Barber, a királynő hivatalos hattyújelölője (Swan Marker). Manapság a hattyúszámlálás egyedüli célja a környezet megóvása és a madarak védelme.

Barber több mint húsz éve vezet hattyúszámláló expedíciókat, amelyek során egy zoológus és egy csapatnyi folyami hajós szegődik mellé. Utóbbiak egyenruháján a vörös szín a királynőre, a fehér a borkereskedők céhére , a kék a kelmefestők céhére utal. Ez a két középkori londoni céh a 15. század óta birtokolja a temzei hattyúk egy részét.

A hattyúkat ma már törvény védi, ezért nem fenyegeti őket annak a veszélye, hogy a lábasban végzik, ám még így is számos veszély leselkedik rájuk a rókáktól és kutyáktól kezdve a huligánokon át egészen az áradásokig vagy a halászhorgokig és a fészkelőhelyeiket fenyegető városi terjeszkedésig.

A hétfőn kezdődött és pénteken véget érő hattyúszámlálás a Temze 130 kilométeres szakaszára terjed ki, amelyen nagyjából ezer hattyú él. A cenzus során a bütykös hattyúkat - a felnőtt példányokat és a fiókákat egyaránt - befogják, lemérik, megjelölik, és az alig pár perces procedúrát követően szabadon engedik őket.

A hattyúszámlálók többsége eleve a vízen dolgozik. Számukra a cenzus egyszerre jelenti az élvezetes munkával vegyített kikapcsolódást és egy régi hagyomány ápolását. A rituálék közé tartozik, hogy a flottilla rövid időre megpihen a Windsor-kastély lábánál, a hajósok leteszik evezőlapátjaikat és köszöntőt mondanak a királynő tiszteletére.