Gyilkos nyulak a tenger fenekén

A tengerinyulak valamennyi tengerben megtalálhatók, igazán színpompás változataikra azonban a sekély és meleg trópusi vizekben bukkanhatunk. Különös formájuk annak köszönhető, hogy csigaházuk az evolúció során eltűnt, így kopoltyújuk csupaszon lengedezik a hátukon. A fejükön található szájtapogatók miatt emlékeztetnek kissé nyulakra, vagyis amit mi a nyúl fülének mondanánk, azok valójában csápok.

Kopoltyújuk mellett gyakran rengeteg színpompás függelék lengedezik a hátukon: az állat ezekben tárolja a bekebelezett csalánozók méreganyagait. Éppen azért ennyire színesek, hogy a potenciális ragadozók figyelmét felhívják a veszélyre. Vannak olyan tengerinyulak is, amelyek maguk is képesek méreg előállítására.

Más csigákhoz hasonlóan a tengerinyulak is hímnősek: petéket raknak, hosszú csíkokban, gyakran egyszerre akár több ezret. Bár többnyire a tengerfenéken motoszkálnak, úszni is jól tudnak. A Glaucus atlanticus nevű tengerinyúl a vízszínhez közel úszva tölti életét, és a világ egyik legmérgezőbb állatára, a portugál gályára vadászik. A legkisebb tengerinyulak néhány centisek, de vannak olyan fajok is, melyek akár 60-70 centisre is megnőnek.