
A leggyakoribb meghökkentő magyar szokások – amelyek nekünk, magyaroknak teljesen természetesek – elsőre talán furcsának tűnhetnek egy külföldi számára. Miközben a magyar vendégszeretet világhírű, akadnak olyan apróbb dolgok, kulturális különbségek a mindennapi életben, amelyek eltérnek a nemzetközi normáktól.

Ebben a cikkben néhány ilyen jellegzetességet mutatunk be, amelyek garantáltan mosolyt csalnak az arcodra, vagy éppen elgondolkodtatnak a kulturális különbségeken. Tarts velünk ezen a kalandos felfedezésen!
A külföldiek gyakran meglepődnek azon, hogy Magyarországon a névnapot is megünnepeljük, ráadásul csaknem egyenrangúan a születésnappal. Virág, köszöntés, apró ajándékok járnak ilyenkor a névnaposnak, amit egy külföldi teljes döbbenettel szemlél, mert ugyan miért jár valakinek ajándék azért, mert mondjuk Gézának, vagy Margitnak hívják?
Ráadásul a névsorrendünk is eltér a nemzetközi normától: nálunk a családnév áll elöl, például "Kovács Béla", igaz, a nevek sorrendje Japánban is úgy következik, mint Magyarországon: elöl a vezeték, majd a keresztnév.

A magyar konyha ízei különlegesek, de néhány ételünk elsőre szokatlan lehet. A mákos guba, eleve a mákos ételek szokatlan desszertek egy külföldinek, de épp így a hideg, édes meggyleves is, amit sokszor nem az étkezés végén, hanem az elején fogyasztunk. A disznóvágásból származó hurka és sült vér, általában a belsőségek sok helyen hiányoznak a nemzeti gasztronómiából. Míg a sűrű főzelékek, a krémes, habart zöldségételek textúrája sem mindenhol népszerűek.
Az sem elhanyagolható magyar furcsaság, hogy a közös étkezéseknél nálunk illik megvárni, amíg mindenki megkapja a fogását, mielőtt bárki elkezdene enni. Ez sok más kultúrában nem ennyire hangsúlyos.
Magyarországon a nyilvános orrfújás egyáltalán nem számít illetlen dolognak. Ha valakinek szüksége van rá, egyszerűen előveszi a zsebkendőjét és megfújja az orrát, akár egy zsúfolt buszon, akár egy étteremben. Ez sok más kultúrával ellentétben, ahol az ilyesmit diszkréten, lehetőleg a mosdóban illik elvégezni – különösképpen Ázsiában –, megbotránkoztathatja, vagy csak egyszerűen meglepheti a külföldieket, akik nem ehhez szoktak hozzá.

A magyar nyelvben elterjedt a tagadó formában feltett kérdés, amellyel gyakran egyetértést, megerősítést vagy éppen egy ajánlat elfogadását várjuk. Például, ha egy magyar azt kérdezi: „Nem kéred a kávét?”, valójában azt szeretné megtudni, hogy szeretnél-e kávét.
Egy külföldi számára ez a megfogalmazás zavaró lehet, hiszen a tagadó forma („nem”) ellentétes választ sugallna. Gyakran előfordul, hogy egy nem magyar egy ilyen kérdésre automatikusan nemmel válaszol, pedig a kérdező igenlő választ várt. Ez a nyelvi sajátosság kommunikációs bukfencekhez vezethet.
Magyarországon hajlamosak vagyunk gyakrabban köszönni, mint más kultúrákban. Leszálláskor a buszsofőrnek, belépéskor egy kis boltba, kilépve a liftből, belépve egy edzőerembe – sokszor még ismeretlen embereknek is, ami egy idegen számára teljesen érthetetlen dolog.
Magyarországon a köszönésnek fontos szerepe van. Ami meglepő lehet, hogy ha belépünk egy helyre, sok magyar köszön, és elvárja, hogy fogadják a köszönését. Ha ez nem történik meg, azt udvariatlannak tartják. A viszonozott köszönés a tisztelet jele a magyar kultúrában.

Baráti és családi körben Magyarországon megszokott az arcra adott puszi búcsúzáskor, ha pedig telefonon köszönünk el egymástól, akkor is sűrűn emlegetjük a puszit. Azonban az angol nyelvben a „pussy” szó egészen mást jelent (egészen konkrétan a női nemi szervet), ami egy angol anyanyelvű számára hallva vagy látva meglepő, sőt akár félreérthető is lehet ebben a kontextusban. Ez a kulturális különbség komikus helyzeteket szülhet.
Az alábbi videóban további különcségeinket is megismerheted:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.