Amiről a rajzfilm hallgatott: az igazi Pocahontas életének sötét titkai

A Walt Disney Pictures 1995. június 23-án mutatta be egész estés rajzfilmjét az Egyesült Államokban, amely azonnal hatalmas közönségsiker lett, és fülbemászó dalaival végérvényesen beírta magát a popkultúrába. Sokan azonban a mai napig nincsenek tudatában annak, hogy a címszereplő nem egy kitalált népmesei karakter, hanem egy valóságos, hús-vér történelmi alak volt. Az indián hercegnőként elhíresült lány valós élete gyökeresen eltért a mozivásznon látható, kiszínezett változattól. Ha lehántjuk a hollywoodi mázat a történetről, egy olyan fiatal nő alakja bontakozik ki, akit akarata ellenére rángatott magával a gyarmatosítás könyörtelen gépezete. Az alábbiakban bemutatjuk, ki volt valójában az igazi Pocahontas, és milyen sors jutott neki osztályrészül a XVII. századi Amerikában.

• A mese évfordulója: a Disney 1995 júniusában mutatta be a filmet, ám a romantikus történet hátterében egy valódi, hús-vér nő tragikus sorsa áll.
• Tévhitek vs. valóság: a kislány és John Smith között sosem volt szerelmi kapcsolat, a lányt később elrabolták, kényszerrel asszimilálták, és angol nevet adtak neki.
• Korai tragédia: mindössze 21 évesen, Angliában halt meg tisztázatlan körülmények között, és a súlyos történelmi háttér miatt nem valószínű az élőszereplős remake.

Ki volt a történelmileg is hiteles igazi Pocahontas?

A kislány 1596 körül született a Powhatan törzsszövetség területén, a mai Virginia államban, és születésekor az Amonute, valamint a Matoaka nevet kapta. A Pocahontas csupán egy gyermekkori becenév volt, amely algonkin nyelven nagyjából annyit tesz: „játékos” vagy „akaratos gyermek”.

Apja a vidék leghatalmasabb törzsfőnöke volt, ám ez nem jelentette azt, hogy a kislány kivételezett, tétlen életet élt volna. Az algonkin kultúrában a nők látták el a legfontosabb mindennapi feladatokat: ők feleltek a mezőgazdasági munkákért, a növények ültetéséért, a gyűjtögetésért, a házépítésért és a bőrök megmunkálásáért. Matoaka pontosan ugyanebben a szigorú munkamegosztásban nevelkedett, miközben törzse és a frissen érkező fehér telepesek között egyre feszültebbé vált a viszony.

A romantikus mítosz és a valóságos találkozások

A közhiedelemmel ellentétben a tizenéves indián lány és a harmincas éveiben járó John Smith kapitány között soha nem volt szerelmi kapcsolat. Amikor a brit telepesek 1607-ben megalapították Jamestown várost, Pocahontas mindössze 9-11 éves gyermek volt. A híres jelenet, amelyben a kislány a testével oltalmazza a kivégzésre ítélt Smith kapitányt, valószínűleg egy utólagosan kiszínezett félreértés.

A modern történészek és az őslakos szóbeli hagyományok szerint Smith nem forgott valós életveszélyben; egy olyan törzsi befogadási rituálén esett át, amely a kívülállók szimbolikus halálát és a közösségbe való újjászületését jelentette. A kislány valóban járt a gyarmatosítók erődítményében, ám ekkor még pusztán diplomáciai futárként és az éhező telepeseknek szánt élelmiszerszállítmányok kísérőjeként volt jelen, nem pedig szerelmes tinédzserként.

Emberrablás, kényszerű házasság és a korai vég

A törzs és a gyarmatosítók közötti törékeny béke hamar összeomlott, és a lány sorsa drámai fordulatot vett. 1613-ban Samuel Argall angol hajóskapitány – egy rézedényért cserébe megvesztegetve egy szomszédos törzset – csapdába csalta és elrabolta őt, hogy túszként használja a fogolycsere-tárgyalásokon.

Fogsága alatt a lányt elszakították első férjétől, egy Kocoum nevű harcostól, akit a brit források szerint a rajtaütés során megöltek. A fogság hónapjai alatt keresztény hitre térítették, megkeresztelték, és a Rebecca nevet kapta. 1614 áprilisában hozzáadták egy John Rolfe nevű dohányültetvényeshez. Bár a frigy politikai békét hozott a két szembenálló fél között, és egy Thomas nevű gyermekük is született, a házasságot a történészek jelentős része a politikai nyomás és a kiszolgáltatottság eredményének tekinti.

Rolfe 1616-ban magával vitte feleségét Angliába, hogy ott a „megszelídített vadember” élő példájaként mutassa be a londoni udvarnak, támogatást gyűjtve a gyarmatoknak. A hazatérésre azonban már nem került sor: 1617 tavaszán, közvetlenül az Amerikába induló hajó kifutása után a huszonegy éves nő hirtelen megbetegedett és meghalt. Az őslakos legendák szerint a makkegészséges asszony egy közös vacsora után lett rosszul, ami felveti a mérgezés gyanúját is, bár a hivatalos verzió tüdőgyulladást vagy tuberkulózist említ.

Pocahontast a Temze partján található Gravesend település Szent György-templomának temetőjében helyezték végső nyugalomra, sírja azonban ma már nincs meg. Emlékét azonban egy bájos szobor őrzi a templomkertben.

Ezért nem készül belőle élőszereplős Disney-adaptáció

Miközben a Disney stúdió sorra készíti el a klasszikus animációs filmjei élőszereplős változatait, a Pocahontas esetében ez szinte kizárható. A mai Hollywoodban a politikai korrektség iránti társadalmi elvárások miatt vállalhatatlan lenne egy olyan történet újraforgatása, amely egy kiskorú őslakos lány elrablását, kulturális asszimilációját és a gyarmatosítás traumáit romantikus köntösben tálalja. Egy valósághű feldolgozás ugyanakkor lerombolná a családi mozi imázsát, míg a mese hű másolása az őslakos közösségek jogos és heves tiltakozását váltaná ki.

Nézd meg a videót is a témában:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: