Az arc nélkül maradt katonák hőse: így mentette meg egy művésznő az I. világháború túlélőit

Az első világháború addig nem látott pusztítást hozott a Földre. A géppuskák és lövészárkok világa olyan sérüléseket hagyott hátra, amelyekre az orvostudomány akkoriban még nem igazán volt felkészülve. Olyan sérüléseket, amelyeket nem lehetett helyrehozni, de még elrejteni sem. Például arc nélkül maradt katonákat, akik kénytelenek voltak teljes elszigeteltségben leélni életüket a háborús traumák után. Rengetegen választották a magányt, mintsem az emberek elviselhetetlen, szúrós, fürkésző tekintetét. Amíg színre nem lépett Anna Coleman Ladd, aki egy egészen hihetetlen módon hozta helyre az első világháború túlélőinek sérült arcát, lelkét és életét: szobrászkodással. Mutatjuk, hogyan csinálta!

• Az első világháborúban katonák tömegei szenvedtek súlyos sérüléseket.
• Egy amerikai szobrász különleges módot talált arra, hogy segítsen rajtuk.
• A módszer a modern arcprotézisek előfutára volt.

Anna Coleman Ladd: az első világháború túlélőinek megmentője

Az első világháborúban körülbelül 21 millió katona sebesült meg. A lövészárkokban bujkáló harcosok feje könnyű célpont volt, így rengetegen szenvedtek súlyos és helyrehozhatatlan sérüléseket az arcukon. Sokan az orrukat, mások az állkapcsukat vagy arccsontjukat vesztették el véglegesen. A plasztikai sebészet pedig ekkor még gyerekcipőben járt, és bár az orvosok képesek voltak kisebb deformitásokat korrigálni, a teljes arcrészek pótlása szinte lehetetlen küldetés volt.

Nagyon sok veterán katona teljesen elszigetelődött a világtól és visszavonult, mert úgy érezte, megrázó külseje megakadályozza, hogy visszatérjen a civil életbe.

A segítség egy nem várt helyről érkezett

Egy amerikai szobrásznő, Anna Coleman Ladd Franciaországba költözött a háború idején, és amikor szembesült azzal, milyen sors vár a katonákra, akik arcuk jelentős részét elvesztették a csatatéren, úgy döntött, segíteni akar. Létrehozott Párizsban egy kis műhelyt, ahol úgynevezett portrémaszkokat készítettek a sérült veteránoknak.

Hogy készültek az első arcprotézisek?

A folyamat bonyolult volt. Először a katonák háború előtt készült fényképeit gyűjtötték össze, hogy legyen mihez igazodniuk a maszkok készítésekor. Ezután egy gipszlenyomat készült a sérült arcról, amely alapján Ladd agyagmintát formált, majd ezzel készítették el a végleges maszkot galvanizált rezet használva. Ezt az arcra helyezve zománcfestékkel színezték, hogy a bőrtónus minél természetesebb legyen, és igazodjon viselője színeihez. A kész „protézisek” pontosan a hiányzó vagy roncsolódott részt fedték el az arcból.

Az első világháború túlélői nemcsak az arcukat köszönhették Anna Coleman Laddnek

A műhely mindössze egy évig működött, mégis közel 200 portrémaszk készült el. A katonák újra kimerészkedhettek az utcára, visszatérhettek a családjukhoz, barátaikhoz, munkát vállalhattak, beszélgethettek másokkal anélkül, hogy állandóan az arcukat fürkésznék.

Az alábbi videóból még többet tudhatsz meg a szobrásznő küldetésének részleteiről:

A következő cikkek is érdekelhetnek: