
1914. július 28-án – miután pontosan egy hónappal korábban, június 28-án megtörtént a casus belli, vagyis a szarajevói merénylet – az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, ezzel kezdetét vette az első világháború. A következő négy évben a világ korábban nem tapasztalt mértékű fegyveres konfliktussal szembesült.
Több mint 70 millió katona harcolt a frontokon, a haditechnika fejlődése pedig példátlan pusztítást tett lehetővé. A háború hatása nemcsak a politikai térképet rajzolta újra, hanem jelentős társadalmi és technikai változásokat is elindított. Az alábbiakban néhány különösen említésre méltó helyszínt és eseményt mutatunk be, amelyek jól érzékeltetik az első világháború sajátosságait, borzalmait, és következményeit.
1914 augusztusában zajlott a Tannenbergi csata, ahol a német hadsereg jelentős győzelmet aratott az orosz erők felett. A rosszul koordinált orosz támadás következtében több tízezer katona esett el, és 92.000 orosz került fogságba. A győzelem nemcsak katonai, hanem propagandisztikus jelentőségű is volt a németek számára.
A belgiumi Ypres közelében 1915-ben a német hadsereg először vetett be nagyszabású vegyi támadást: klórgázt juttattak az ellenséges állásokhoz. A gáztámadásra felkészületlen katonák közül sokan megfulladtak. Később a még veszélyesebb mustárgázt is bevetették, amely súlyos égési sérüléseket és belső károsodásokat okozott. A vegyi fegyverek bevetése komoly vitákat indított el a hadijog és az etikai kérdések terén.
A második ypres-i csatában bevetett és abszolút hatékonynak tartott klórgázt egyébként ugyanaz a német tudós, Fritz Haber dolgozta ki, mint aki az első gázálarcok kifejlesztésében is részt vett.
A Verdun melletti csata 1916 februárjában kezdődött, és közel tíz hónapig tartott. A németek célja az volt, hogy a francia hadsereget fokozatosan kivéreztessék. A frontvonal mindössze néhány kilométeren mozgott előre-hátra, miközben a becslések szerint több mint 700.000 katona halt meg, sebesült meg vagy tűnt el. A harctér a mai napig szennyezett nehézfémekkel, és rendszeresen kerülnek elő fel nem robbant lövedékek, valamint emberi maradványok.
A „verduni vérszivattyú” kifejezés tökéletesen lefesti az ütközet jellegét, hogy a német hadvezetés szándékosan olyan hosszú, állóháborús csatát provokált ki, amelyben a francia haderőt fokozatosan, tömeges emberáldozatok árán akarták kivéreztetni.
A somme-i offenzíva 1916 júliusában indult, és novemberig tartott. Az első napon a brit haderő több mint 60.000 katonát veszített, köztük 20.000 halottat – ez a brit hadtörténelem legnagyobb egynapi vesztesége. A teljes csatában összesen 1,2 millió ember esett el, sebesült meg, vagy tűnt el. A csata során először vetettek be harckocsikat (Mark I típusú tankok), de a kezdetleges modellek gyakran meghibásodtak vagy elakadtak a felázott talajon.
1917-ben, a harmadik ypres-i csata során a Passchendaele falu körüli terület súlyos esőzések és tüzérségi támadások következtében teljesen felázott. A lövészárkokat ellepte a víz és a sár, és előfordult, hogy katonák elmerültek az iszapban. A rendkívül nehéz terepviszonyok miatt a csapatmozgások lelassultak, és a sebesültek elszállítása is szinte lehetetlenné vált.
A Monarchia magyar egységei elsősorban Galíciában és az olasz fronton, különösen Doberdónál (Isonzói harctér) harcoltak. Galíciában a sár, a hideg és a rossz ellátás okozta a legtöbb szenvedést. Az olasz fronton kőkemény hegyi hadviselés folyt, gyakran karnyújtásnyi távolságra az ellenségtől. A Doberdó-fennsík nevét sokáig a katonai áldozathozatal szimbólumaként emlegették a magyar emlékezetben.
A hadseregek a morál fenntartása érdekében szigorú fegyelmet tartottak fenn. Több országban saját katonáikat is kivégezték dezertálás, parancsmegtagadás vagy gyávaság vádjával. Franciaországban például a tizedelések során egyes egységek tagjai közül véletlenszerűen választottak ki katonákat példastatuálás céljából. A háború későbbi szakaszában egyre több orvosi jelentés számolt be pszichés traumákról, amelyek ma a poszttraumás stressz zavar kategóriájába tartoznának.
Az első világháború nemcsak a hadtörténet, hanem a modern társadalmak fejlődésének is meghatározó eseménye volt. Technológiai és logisztikai áttörései – a repülőgépek, a harckocsik, a vegyi fegyverek, a rádió és a tömeges mozgósítás – alapjaiban változtatták meg a XX. század háborúit.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.