Kiss Kató halottlátó: „Intim együttlét pillanatában vettem észre, ahogy ott áll fölötte”

Sokan azt gondolják, hogy a különleges képességekkel bíró emberek számára teher a tudásuk. Kiss Kató halottlátó korábban maga sem értette, mi történik vele, minek lett a részese. A kezdeti szkepticizmuson azonban mára sikerült túllépnie. 

Kiss Kató halottlátó sokszor kívülállónak érezte magát 

Még kislány volt, amikor egy baleset után hirtelen olyasmit kezdett észlelni, amit mások nem. Megrázta az áram, és onnantól kezdve érezte, hogy más, mint a többiek.

„Amikor ezt megosztottam a szüleimmel, megpróbáltak megingatni, mondták, hogy erről nem szabad beszélni, biztos csak képzelődöm” – kezdte Kató a hot! magazinnak.

A különbözőség érzése végig kísérte a halottlátó fiatalkorát. Nehezen talált barátokat, sokszor kívülállónak érezte magát. 

„Nem találtam meg a közös hangot a társaimmal, mert bolondnak néztek. Hallottam hangokat, de ezt megtanultam elnyomni magamban, hiszen a szüleim úgy neveltek, hogy ez nem normális” – mesélte.

„A kártyák beszélni kezdtek hozzám”

Kiss Kató életét régóta meghatározza a spiritualizmus. 19 éves korában vett egy csomag tarot-kártyát, de akkor még ő maga is kételkedve állt hozzá a spiritualitáshoz.

„Bevallom, az elején szkeptikus voltam. Nem volt leírás a kártyához, csak maga a pakli. Akkor még fogalmam sem volt, hogyan kell használni. Ekkor furcsa érzés kerített hatalmába, majd a kártyák beszélni kezdtek hozzám. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a jóslataim működnek” – árulta el a halottlátó.

Harminchárom évesen újabb áramütés érte, ezután fenekestül felfordult az élete.

„Az első gondolatom az volt, hogy megbolondultam. A fiú elkezdett beszélni hozzám, így ő volt az első, akit a rendőrség a segítségemmel megtalált.”

A jelenés után alig telt el három nap, és egy újabb lélek tett látogatást Katónál.

„Éppen az intim együttlét pillanatában vettem észre az akkor aktuális párom mögött, ahogy ott áll fölötte. Mondanom sem kell, elképesztően döbbenetes és kínos szituáció volt. Ő is beszélni kezdett hozzám, és onnantól kezdve nem volt megállás. Azóta nálam a holtak egymásnak adják a kilincset.”

„Én is küzdök a halálfélelemmel”

Bár nap mint nap a túlvilággal kommunikál, ő is ugyanúgy retteg az elmúlástól, mint bárki más.

„Amióta elveszítettem a mamát és megéltem a sztró­kot, én is küzdök a halálfélelemmel. Akkor láttam az alagút végén a fényt, de aztán visszaküldtek, mert biztosan van még valami dolgom itt a földi létben” – árulta el Kató.

Sokan keresik nála a válaszokat, viszont ritkán kérdezik meg, hogy ő maga mit érez, amikor a két világ határán mozog.

 „Néha a depresszió is rám tör, de az inkább a civil életemre hat ki, a fizikai gondok miatt. A lelki terhek ugyanis nálam fizikálisan is megnyilvánulnak: ha valaki felakasztotta magát, én a saját nyakamon érzem azt a fájdalmat” – árulta el a halottlátó.