Titkos románcok, szakadó eső és egy elfeledett rab: ez történt valójában 1848. március 15-én

Amikor felidézzük március 15. felemelő pillanatait, 1848 tavaszának azon sorsfordító eseményeire emlékezünk, amelyek Pest-Buda utcáin indultak el. Ekkor a márciusi ifjak vezetésével a nép hitet tett a szabadság, az egyenlőség és a testvériség eszméi mellett. Az akkori követelések és a békés forradalom emlékezete ma is közös identitásunk szilárd alapkövét jelenti.

Tizenkét rejtett történet: így telt 1848. március 15.

Az ünnepi megemlékezés alkalmából érdemes a jól ismert tényeken túl a hiteles történelmi részletek mögé is betekinteni. A nemzeti ünnep méltó megidézése céljából összegyűjtöttünk egy különleges válogatást a korszak eseményeivel kapcsolatban. Listánkban 12 izgalmas és kevésbé köztudott érdekességet mutatunk be, amelyek közelebb hozzák a jeles nap emberi oldalát.

A Nemzeti dal első sora eredetileg máshogy kezdődött

Petőfi Sándor forradalmi költeménye eredetileg a „Rajta magyar, hí a haza” sorral kezdődött, ám Szikra Ferenc javaslatára a költő a határozottabb „Talpra” szóra cserélte a kezdést. A mű erejét jól mutatja, hogy szinte azonnal lefordították a hazai nemzetiségek nyelveire is, így a korabeli röplapokon a magyar mellett tót, sváb és román nyelven is terjedtek a szabadság sorai. Ez a gesztus tette a verset a közös nemzeti ébredés és az összefogás valódi szimbólumává.

Forradalmi románc

A nőnevelés úttörője, Teleki Blanka és a nála jóval fiatalabb Vasvári Pál között mély, vélhetően érzelmi szövetség szövődött a forradalom hevében. A grófnő március 15-én tanítványaival közösen fogalmazott kiáltványban követelt választójogot a nőknek, majd később Debrecenbe, sőt a frontra is követte a forradalmi kormányt és Vasvárit. Rendíthetetlen hazaszeretetéért és politikai szerepvállalásáért a szabadságharc leverése után tíz év várfogságra ítélték.

Az első kokárda

Az első magyar kokárdát Szendrey Júlia készítette el férjének, a színek pedig eredetileg kívülről befelé haladva díszítették a szalagot. A francia forradalom kalapdíszeiből merített ötlet gyorsan népszerűvé vált a pesti polgárok és forradalmárok körében, így a piros-fehér-zöld jelkép napok alatt elárasztotta az utcákat. Ez a különleges kiegészítő azóta is a legfontosabb vizuális szimbóluma a magyar szabadságvágy emlékezetének.

Forradalmi lakoma és a marhavásár 

A magyar Ellenzéki Kör tagjai francia mintára, egy nagyszabású forradalmi lakomával kívánták elindítani a változásokat március 19-én. A párizsi bankettek hagyományát követő eseményt azonban váratlan akadály hiúsította meg: a kiszemelt Rákos-mezőre aznapra országos marhavásárt hirdettek. Végül a bécsi forradalom híre felülírta az eredeti terveket, így az ünnepi vacsora helyett a márciusi ifjak négy nappal korábban a tettek mezejére léptek. 1848. március 15-e egyébként egy szerdai napra esett és egész nap szakadt az eső.

Pilvax, vagy nem Pilvax?

A márciusi ifjak kedvelt találkozóhelye a forradalom idején valójában a bérlőjéről elnevezett Fillinger kávéház volt, amelyet Petőfi javaslatára egy ideig Forradalmi Csarnoknak is hívtak. A fiatal értelmiségiek azért választották ezt a helyszínt, mert a tulajdonos kedvezményes reggelivel támogatta a szerényebb anyagi helyzetű vendégeket. Az utókor emlékezetében élő Pilvax elnevezés csak évtizedekkel később, a század végén vált általánossá, az eredeti épületet pedig 1911-ben végleg lebontották.

Petőfi szavalhatott a Nemzeti Múzeum lépcsőjén?

A közhiedelemmel ellentétben Petőfi Sándor valójában nem szavalta el a Nemzeti dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, amit maga a költő is megerősített saját feljegyzéseiben. A vers a kávéházban, az orvosi egyetemen, a mai Március 15. téren és a nyomda előtt hangzott el, a múzeumi jelenet legendája csupán Vahot Imre évtizedekkel későbbi, pontatlan visszaemlékezéseiből ered. A téves emlékezetet végül az 1900-ban elhelyezett emléktábla tette a nemzeti emlékezet részévé.

Még egy forradalmi románc

A Nemzeti Színházban március 15-én este a Bánk bánt tűzték műsorra (amelyben egy királygyilkosság biztosan szerepelt – legalább jelképesen), ám az előadás nemcsak a forradalmi hangulat, hanem egy sorsfordító találkozás miatt is emlékezetes maradt: Jókai Mór ekkor ismerte meg későbbi feleségét, Laborfalvi Rózát. A kapcsolat hatalmas botrányt kavart, hiszen a színésznő nyolc évvel idősebb volt az írónál, ráadásul házasságon kívül született gyermeket nevelt. A románc még Petőfi Sándorral is szembefordította Jókait, a költő ugyanis annyira ellenezte a rangon aluli frigyet, hogy barátja kitagadását javasolta annak édesanyjának.

Táncsics, aki végigaludta egész március 15-ét

Táncsics Mihály – aki utóbb Kossuth Lajos iránti tisztelete jeleként egyik lányát Lajoskának nevezte el – kiszabadítása a vártnál egyszerűbben ment, hiszen cellája ablakát rácsok helyett csupán deszkák fedték, ám a szabadsághős kimerültsége már nagyobb fejtörést okozott a tömegnek. Miközben a lelkes hívek a lovaikat kifogva, saját erejükből húzták a kocsiját Budáról Pestre, az ünnepelt mélyen aludt, és még a hideg vizes ébresztés sem hatott rá, így végül lemaradt a tiszteletére rendezett színházi díszelőadásról. A helyzet komikumát fokozta, hogy a távollétét bejelentő Jókai Mórt a közönség összetévesztette a kiszabadított fogollyal, és az írót állva ünnepelték a nép hősének gondolva.

Akiről megfeledkeztek

Miközben Táncsics Mihályt ünnepelve szabadították ki, a budai börtönben raboskodó Eftimie Murgu román ügyvédről teljesen megfeledkezett a tömeg. A börtön kapuit a mentőakció után lezárták, így a férfi csaknem egy hónapig maradt fogságban elfeledve, saját elmondása szerint füvön és faleveleken vészelte át ezt az időszakot. Megpróbáltatásai ellenére Murgu hű maradt a forradalmi eszmékhez, és élete végéig a magyar szabadságharc elkötelezett híve maradt.

9 hónap

A forradalmi események felfokozott hangulata Petőfi Sándor és Szendrey Júlia magánéletére is sorsfordító hatással volt. Erre utal a beszédes tény, hogy fiuk, Petőfi Zoltán 1848. december 15-én jött a világra, éppen kilenc hónappal a pesti események után. Úgy tűnik, a márciusi ifjak vezére és felesége a történelmi nap feszültségeit a maguk módján, egymás társaságában vezették le a nap végén.

Nem csak férfiak voltak forradalmárok

A szabadságharc sikere nemcsak a férfiakon, hanem olyan elszánt nőkön is múlt, mint Kossuth Zsuzsanna, aki országos főápolóként alig három hónap alatt 70 tábori kórházat szervezett meg a sebesültek ellátására. Teleki Blanka a magyar szellemű leánynevelés úttörőjeként, majd forradalmárok rejtegetéséért áldozta fel szabadságát, míg Lebstück Mária férfiruhát öltve, honvédhadnagyként harcolta végig a csatákat. Ezek a bátor asszonyok a hátországban és a tűzvonalban egyaránt bebizonyították, hogy a haza ügye mindenkié.

Trónfosztás

A forradalom idején a Habsburg Birodalom élén V. Ferdinánd állt, aki súlyos egészségi és mentális állapota miatt gyakorlatilag alkalmatlan volt az uralkodásra. A szabadságharc eseményei végül lemondásra kényszerítették, így 1848. december 2-án unokaöccse, a mindössze 18 esztendős Ferenc József vette át a trónt Olmützben. Az 1849. március 4-én kiadott olmützi oktrojált alkotmány pedig eltörölve az 1848-as magyar vívmányokat, új, még keményebb fordulatot hozott a magyar függetlenségi törekvések történetében.

Nézd meg az alábbi videóban is, miként zajlottak 1848. március 15. eseményei:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: