Időutazás az 1848. március 15-i események pesti helyszíneire, ahol a legnagyobb események történtek

Az 1848. március 15-i forradalom pesti helyszínei

A Pilvax-kávéház

Itt találkozott március 15-én reggel 8 körül a forradalmi ifjúság – Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Bulyovszky Gyula, Gaál Ernő és Hamary Dániel –, majd itt olvasta fel először Jókai a 12 pontot és a proklamációt, illetve itt szavalta el először Petőfi a Nemzeti dalt. Itt döntöttek arról is, hogy a pesti egyetemekhez vonulva buzdítják az ifjúságot.

Az egykori Pilvax-kávéház a mai Pilvax köz 1–3. számú épület helyén állt, melyet a szabadságharc leverése után Café Herrengasse névre kereszteltek, majd 1867-től Schőja kávéház néven volt ismert. A híres kávéház végül 1911-ben zárt be. A Pilvax köz 3-ban ma is működik egy új Pilvax kávéház és étterem.

Egyetem tér

Előbb a jogi, majd az orvosi egyetemhez, később pedig a mérnöki és bölcseleti karhoz mentek (valamennyi más helyszínen volt), ahol félbeszakították az egyetemi előadásokat. Itt már nemcsak az egyetemi ifjúság, de az utcai tömeg is követte Petőfiéket.

A bölcsész és mérnöki kar 1848-ban az Egyetem téri egykori pálos kolostor épületében működött. A pálos kolostor épülete ma már nincs meg, ennek helyén épült fel 1900-ra a Királyi Magyar Tudományegyetem (ma az ELTE Jogi Kara), amely a mai Egyetem téren áll, oldalában az egyetemi templom barokk tömbjével, mely 1848-ban tanúja volt a forradalom kitörésének.

Landerer és Heckenast nyomdája

10 órakor már Landerer és Heckenast nyomdájához vonult az idő közben ötezer főre duzzadt forradalmi tömeg a Hatvani utcába, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Ezek voltak a szabad sajtó első lépései. Petőfi itt negyedszer is elszavalta az eseményre íródott költeményét.

Petőfi javaslatára a Hatvani utcát Szabad Sajtó utcának nevezték el, és napjainkban is így nevezik. A mai Kossuth Lajos utca 3. szám alatt ma is áll a Pollack Mihály tervei szerint 1816-ra elkészült Horváth-ház, ahol 1841-52 között a Landerer és Heckenast nyomda működött. Az épületet – amelynek híres lakói voltak többek között Kossuth Lajos, Arany János, Bajza József, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza, vagy Marastoni Jakab festő – a későbbiekben többször is átépítették, felújították.

Nemzeti Múzeum

Délután 3 órára a Nemzeti Múzeumhoz sereglett a tömeg, ahol népgyűlést tartottak, és ezrével osztogatták a 12 pont, a proklamáció, illetve a Nemzeti dal kinyomtatott példányait. A kellemetlen időjárás ellenére a tömeg hatalmas volt. Petőfi – bár a köztudatban így honosodott meg – de a Nemzeti Múzeum lépcsőin akkor NEM szavalta el a Nemzeti dalt. Ehelyett Vasvári Pállal és Irinyi Józseffel együtt lelkesítő beszédet intézett a néphez.

A Pollack Mihály tervei szerint épült múzeum nem sokkal a forradalmi események előtt, 1847-ben készült el. A múzeumépület később is fontos események helyszíne volt, ugyanis itt ülésezett az 1848-as népképviseleti országgyűlés felsőháza, később a képviselőház, 1867-től 1902-ig pedig itt működött a felsőház. Ma Budapest, sőt egész Magyarország egyik legfontosabb múzeuma.

Városháza

A tömeg innen a Városházára sietett, hogy elfogadtassák a 12 pontot. A pontokat Szepessy Ferenc polgármester és a tanács tagjai írták alá, és Rottenbiller Lipót alpolgármester az ablakon át felmutatta a népnek.

Az épület akkoriban a Belvárosi plébániatemplom mögött állt, ma azonban már hiába is keressük, mivel 1900-ban, amikor az Erzsébet hidat, a korábbi Eskü téri hidat építették, lebontották. A Városháza épületét egyébként 1702-ben kezdték építeni, majd többször is átépítették, végül 1868-ra a hivatalok kinőtték az épületet.

Táncsics kiszabadítása a börtönből

A tömeg innen a pesti Redoute-nál (ma Vigadó) kialakított hajóhídon átkelve Buda felé indult, hogy ott előbb a Helytartótanáccsal, a legfőbb kormányzati szervvel is elfogadtassa követeléseit, majd onnan a mai Táncsics Mihály utca 9. szám alatti börtönből kiszabadítsa Táncsics Mihályt, aki az akkor József-kaszárnya nevű épületben sajtóvétség miatt raboskodott. A klasszicista stílusú József-kaszárnyát a XIX. század elején építették egy lőportár helyén.

A mit sem sejtő Táncsicsot kocsira ültették, majd a nép önkezével húzta át a járművet Budáról a Nemzeti Színházig. A kaszárnyában, mely börtönként is funkcionált, Táncsics mellett több híresség is raboskodott, így például Kossuth Lajos, báró Wesselényi Miklós, Jókai Mór. A XX. században az épület előbb a Pénzügyminisztérium, majd az Amerikai Egyesült Államok tulajdona lett, végül 2006-ban került vissza a magyar állam tulajdonába.

Nemzeti Színház

A március 15-i események utolsó helyszíne a Nemzeti Színház volt, amely nagyjából tíz évvel korábban, 1837-ben nyitotta meg kapuit a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán. A színház igazgatósága és Bajza József aligazgató úgy döntöttek, hogy a kitűzött műsor (Két anya egy gyermeke) helyett a betiltott Bánk Bánt tűzik műsorra. A színészek nemzeti színű kokárdákkal léptek színpadra, Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti dalt, az énekkar pedig elénekelte a Himnuszt és Szózatot, de felcsendültek a Rákóczi-induló és a Hunyadi László opera jelesebb áriái is.

Az épületet elavultságra és tűzvédelmi okokra hivatkozva 1908-ban bezárták, végül 1914-re a mai Astoria hotellel szemben álló Nemzeti Színház épületét le is bontották. Helyén 1991-re épült fel a ma is látható irodaház.