Túléléstől a hobbi sportig – a jégkorcsolyázás rövid történelme

A jégkorcsolyázás napjaink egyik legkedveltebb téli tevékenysége, amely hosszú múltra tekint vissza, ám eredete korántsem volt szórakoztató. Kezdetben a túlélést szolgálta, mára azonban olimpiai sportággá vált, ahol a tripla axelek is a látvány részét képezik - emlékeztet a life.hu.

Honnan ered a jégkorcsolyázás?

Mint a legtöbb téli sport esetében, a jégkorcsolyázás története is az északi vidékeken kezdődött. Finnországban alakult ki, ahol a Finn-tóhátság mintegy 188 000 kisebb-nagyobb taván való közlekedést volt hivatott megkönnyíteni. A tavakkal szabdalt táj megnehezítette a települések közötti közlekedést, a befagyott vizeken való siklás azonban jelentősen lerövidítette az utakat, amivel a túlélés esélyét is növelte: a hosszabb, fagypont alatt megtett utak ugyanis számtalan életet követeltek, és követeltek volna később is az útvonalak hosszának lefaragása nélkül.

Miből készültek az első korcsolyák?

A legkorábbi korcsolyák csontból készültek, és bottal hajtották magukat rajtuk az emberek. A legrégebbi, i. e. 3000 körül készült darabok finnországi ásatások során kerültek elő. Nemcsak a finnek, hanem a vikingek is használtak csontból faragott pengéket: yorki leletek tanúsága szerint már az i. sz. 9. században is csontkorcsolyával közlekedtek a befagyott vizeken.

Hatalmas áttörés

Bár a csontkorcsolyák is használhatók voltak, az igazi áttörést a fémpengék megjelenése hozta. I. e. 200 körül Észak-Európában már fémből készült korcsolyákat is használtak, ezek elterjesztésében a hollandok jártak élen. 

Az élezett vaspenge könnyebbé és biztonságosabbá tette a mozgást. A 19. századig a pengéket fából készült talphoz rögzítették, majd szíjakkal erősítették a cipőkhöz. Az igazi acélból gyártott korcsolyák 1850-ben jelentek meg Amerikában, a 20. században pedig fogak kerültek a pengék elejére, ami forradalmasította a műkorcsolyázást.

Közlekedésből hobbi sport

A holland csatornákon és angol tavakon közlekedést biztosító jégkorcsolyázás Angliában a 17. századtól vált divatos szabadidős tevékenységgé. 

Amerikában a brit katonák honosították meg a sportot az 1740-es években, a következő évszázadban pedig már a francia nemesség körében is népszerű volt: Marie Antoinette és Napóleon is szívesen siklott a jégen télvíz idején.

Hobbi jellegű elterjedését a műjégpályák megjelenése tette lehetővé, így a jégkorcsolyázás mára szezonális, közösségi élménnyé vált. Ezeknek köszönhetően még a melegebb éghajlaton élők is kipróbálhatták ezt a téli sportot. 

Az első műjégpálya 1876-ban nyílt meg Londonban, ettől kezdve a jégkorcsolyázás széles körben elterjedt és népszerű téli időtöltéssé vált.