Közeleg a halottak napja: ezek a furcsa hiedelmek és jóslatok kötődnek hozzá

A mindenszentek (november 1.) és a halottak napja (november 2.) szorosan összetartozó ünnep. A mindenszentek hivatalos egyházi, parancsolt ünnep, amelyet a 8. században III. Gergely pápa vezetett be. A pápa célja az volt, hogy necsak a vértanúkra, hanem minden szentre emlékezzenek, akik a kereszténység története során példát mutattak hitükben. A halottak napja ennek világi, emlékező folytatása. 

Mindenszentekhez fűződő magyar szokások

Hazánkban a mindenszentekhez nemcsak vallási, hanem gazdasági és közösségi hagyományok is kapcsolódnak. Sok helyen ezen a napon fogadták fel a cselédeket és pásztorokat, vagy tartották a legényvásárt, amikor a gazdák megállapodtak a szolgálni készülő fiatalokkal.

Mindenszentek napján tilos volt bármilyen munkát végezni:

• szántani,
• vetni,
• mosni,
• varrni.

A hiedelem szerint aki dolgoztak, azok a halottak nyugalmát zavarták.

A néphit úgy tartotta, hogy a mindenszentek és halottak napja közötti éjszakán az elhunytak misét tartanak a templomban, majd a harangszó után elindulnak meglátogatni a szeretteiket. Ezért a házaknál egy plusz teríték került az asztalra, kenyér, só és víz, hogy megvendégeljék a hazalátogató lelkeket. 

Ezen a napon a tehetősebbek ételt és alamizsnát osztottak a szegényeknek, abban a hitben, hogy ezzel az elhunytak lelki üdvösségét is segítik. A temetők kapujánál gyakran kenyeret vagy mézes kalácsot adtak a rászorulóknak.

Halottak napja

A keresztény egyház az 1000-es évek eleje óta november 2-án, mindenszentek után emlékezik meg minden elhunytról. Magyarországon az idők során a halottak napja túlnőtt az egyházi kereteken, és ma már vallási hovatartozástól függetlenül a halottainkról való közös megemlékezés napja. Ilyenkor sokan rendbe teszik a szeretteik sírját, virágot visznek, mécsest gyújtanak.

Halottak napi hiedelmek

A halottak napjához számos tiltás társult, amelyek célja a holtak nyugalmának megőrzése volt.

• A héten például nem mostak, nehogy a hazajáró halottnak a vízben kelljen állnia és megsárguljon a ruha.
• Nem meszeltek, mert attól féltek, férgek lepnék el a házat.
• Tilos volt földmunkát végezni, mert az betegséget hozhatott.
• Varrni sem volt szabad, hiszen minden öltés egy szúrás volt a halottnak.
• Ebben az időszakban a hangos munkát is kerülni kellett, mert úgy tartották, a lármával könnyen elriaszthatják a hazalátogató lelkeket. 

Ki kellett világítani a házat

Egy régi hiedelem szerint halottak napján nem volt szabad sötétben hagyni az otthont, mert a hazatérő lelkeknek a fény mutatott utat. A családok ezért akkor is égve hagyták a gyertyákat, amikor kimentek a temetőbe, nehogy a szeretteik a sötétségben eltévedjenek. 

Emlékezés a temetőkben

A temetőkben minden elhunytért egy-egy gyertya ég, amelyről a néphit azt tartja, hogy meleget ad a fázó lelkeknek, vagy segíti őket visszatalálni a sírjukhoz. Az idegenben elhunytak emlékére régen máglyát is gyújtottak.

Jóslatok halottak napján

Régen úgy tartották, hogyha november első napjaiban sok eső esik, az azt jelzi, hogy a közeljövőben több halálesetet következik be. Úgy hitték továbbá, hogy annak sem lesz hosszú élete, aki virágot szed a temetőben, mert azt a halottaknak szánták. Hogy ezek a jóslatok valóban beteljesültek, illetve ma is beteljesülnek-e, azt senki sem tudja – az öregek szavát azonban akkoriban nem illett kétségbe vonni. 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: