
Ha a hazaérkezésedet lelkes farokcsóválás helyett szétmarcangolt párnák, cipők és a szomszédok panaszáradata is kíséri, akkor ideje szembenézni a ténnyel: a kiskedvencünk szeparációs szorongástól szenved. Ez nem holmi úri huncutság, hanem egy olyan állapot, amikor a négylábú barátunk kontrollálatlan pánikot él át minden percben, amit nélkülünk tölt.

Ahelyett, hogy elkezdenél kiabálni vele a romok láttán, inkább próbáld megérteni, mi zajlik abban a kis szőrgombóc fejében. A tudomány mai állása szerint a kutyák pont úgy kötődnek hozzánk, mint a csecsemők a szüleikhez, és ha mi, mint az ő egyetlen biztos pontja, eltűnünk a látóteréből, számára megáll az idő és elszabadul a pokol.
Konok Veronika kutatásai (2011, 2015) bebizonyították, hogy a kutya és a gazdi közötti viszony kísértetiesen hasonlít a baba-mama kapcsolatra. A kutató a következőképpen fogalmazott egyik alapvető tanulmányában:
A kutya a gazdát biztonságos bázisnak (secure base) használja, akinek jelenléte biztonságot nyújt számára az idegen környezetben és ijesztő helyzetekben. [...] A szeparációs szorongás tehát nem csupán egy viselkedési probléma, hanem a kötődés zavara.”
— írja Konok Viktória a The influence of the owners’ attachment style and personality on their dogs’ separation-related disorder című tanulmányban, amel a PLoS ONE magazinban jelent meg 2011-ben.
Tehát amikor becsukod az ajtót, a kutyád azt érzi, hogy örökre eltűnt az egyetlen túlélési esélye.
Ha azt látjuk, hogy a kutyánk már a kulcscsörgésre remegni kezd, zihál, vagy patakokban folyik a nyála, azt komolyan kell venni. Az ELTE etológusainak kutatásaiból kiderült, hogy ilyenkor a kutya szervezetét elárasztja a kortizol (a stresszhormon), a szívverése pedig ennek hatására az egekbe szökik. Olyan ez neki, mintha egy bezárt szobában kellene átélnie egy horrorfilmet, aminek sosem lesz vége. A rombolás és az a kétségbeesett vonyítás mind-mind egy segélykiáltás részéről, ráadásul a tartós stressz különféle testi betegségeket is okozhat.
Szegény kutya így is ki van készülve. Szerencsére nem az a megoldás, hogy többé sosem hagyjuk el a lakást (bár ő valószínűleg ezt támogatná a legjobban). Fel kell építenünk a belső biztonságérzetét. Meg kell tanítanunk neki, hogy a távollét csak egy átmeneti állapot.
Az ELTE etológusai szerint a leghatásosabb módszer, ha felöltözünk, felvesszük a kabátot, aztán visszaülünk a tévé elé. Így elérhető, hogy a készülődés számára ne a világvége előszele legyen. Sok türelem kell hozzá, de rá lehet nevelni a kis szőrmókot, hogy ne fogja el a rettegés, amikor elhagyjuk a lakást. A kutya lelkének gyógyulása sajnos sokkal lassabb folyamat, mint egy szétrágott papucs pótlása.
Ezek a cikkek is tetszeni fognak:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.