"A férjem nyolc év alatt kétszer hagyott el a gyermekkori traumái miatt: vajon vissza kellene fogadnom?"
Minden kapcsolatban vannak kihívások. A kérdés csak az, meddig mehet el az egyik fél, és mit tűr el a másik.
Egy gyerekkori trauma sajnos nagyon rossz hatással lehet a felnőtt életünkre, különösen, ha nincs megoldva vagy lezárva bennünk. Rengetegen szenvedünk olyan traumáktól, amik javában meghatározzák a későbbi párkapcsolataink minőségét, sőt, dinamikáját. Különösen nehéz ebben a világban egy olyan párt találni magunk mellé, aki segít felismerni és túllendülni a félelmeinken és szorongásunk, amit gyerekkorunk óta hordozunk magunkkal egyfajta súlyként.
Gyerekkori trauma mindig velünk van
Egy negyvenes éveiben járó hölgy férje egyik napról a másikra közölte: el akar válni. A férfi megerősítette, hogy nincs semmilyen harmadik a kapcsolatban, egyszerűen nem boldog, hogy házas. A nő teljesen ledöbbent, sőt, aggódik amiatt, hogy a férje talán depressziós. A férfi nem először ijesztett rá nejére, 8 évvel ezelőtti hazásságkötésük után egy évvel mondta először, hogy meg kell találnia önmagát, és úgy érzi, a házasság korlátozza. Nincs közös gyerekük. A férfi bejelentette: nem tette túl magát túl zaklatott gyerekkorán és édesapja hiányán, emiatt pedig úgy érezte, képtelen kapcsolatban élni, de mégis szeretne kérni a feleségétől egy újabb esélyt.
Van jövője egy ilyen kapcsolatnak?
A nő, aki a Mirror tanácsadó rovatának öntötte ki a lelkét, úgy gondolja, a férje nem tudja helyén kezelni a gyerekkori traumáit, ez pedig teljesen elbizonytalanítja őt. Feltételezi, ezért sem akart sosem gyereket. Ha eddig is könnyen túl tudott lépni a kapcsolatukon, akkor mi garantálja, hogy máskor nem teszi meg?
A lap szakértője szerint a férfinek szakember segítségével kell elkezdeni feldolgozni a gyermekkori traumáit, ezen felül egész biztosan párkapcsolati tanácsadásra is szükségük lesz, ha együtt szeretnének maradni.
